Az elmúlt évek biztonsági intézkedéseinek köszönhetően Magyarország fenyegetettsége nem nőtt 2018-ban, ami komoly eredmény – mondta a Biztonságpiacnak adott interjúban Horváth József. A biztonságpolitikai szakértő úgy véli, hogy az európai államvezetők megrendült pozíciói nem sok jót ígérnek az EU biztonsági helyzete szempontjából.
— Megítélése szerint hogyan változott Magyarország biztonsági helyzete 2018-ban?
— A kérdés megválaszolása több összetevőből áll. Egyrészt a terrorfenyegetettség szempontjából azt mondhatjuk, hogy az elmúlt három év biztonsági intézkedései eredményesek voltak, és Magyarország fenyegetettsége nem nőtt – ez igen komoly eredménynek számít. A kormány sikeresen megakadályozta az ellenőrizetlen, illegális bevándorlást, de azokat a bevándorlókat is szigorúan ellenőrzik, akik engedélyt kapnak. Mindennek érdekében a titkosszolgálatok és a terrorelhárítás is komoly munkát végez. Európai kitekintésben és hazánk vonatkozásában egyaránt e munka hatékonyságát bizonyítja például a karácsonyi vásárok, a nemzetközi turizmus biztosítása is. Ha Magyarország kitettségéről beszélünk, az orosz–ukrán konfliktus mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ebből a szempontból látható, hogy Ukrajna részéről „komoly lépések történtek”, hogy Magyarországot belerángassák a konfliktusba – gondoljunk például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári központjának felgyújtására. Nekünk már csak a kárpátaljai magyar kisebbség miatt sem érdekünk, hogy ez a helyzet eszkalálódjon. Harmadrészt érdemes szót ejteni arról, ami bizonyos „nem kormányzati szervezetek” részéről egyfajta új kihívásként jelenik meg, és ami nem állami szintű fenyegetettséget jelent: Magyarországon külföldi gazdasági érdekcsoportok feszülnek egymásnak. Ebben a viszonylatban számos olyan külföldi érdekcsoport jelenik meg, amelynek üzleti érdekei nem felelnek meg a kormány céljainak.
— Melyek azok a veszélyforrások ma Magyarországon, amelyek nem az országhatáron kívülről jelentenek fenyegetést az állampolgárokra?
— Először is, óvnék mindenkit attól, hogy összehasonlítsuk a 2018 végi megmozdulásokat a 2006-os eseményekkel – ez már csak a demonstrációk szervezettsége, a tüntetők létszáma vagy a rendőrség reagáló képessége miatt sem lenne releváns. A rendőrség 2018 végén szakmailag jól koordinált volt, de az is látható volt, hogy a rendőri vezetés még a saját embereinek épségét kockáztatva is igyekezett elkerülni, hogy konfliktusba keveredjen a demonstrálókkal. Mindez a rendőrség felkészültségét bizonyítja. A decemberi budapesti demonstrációk arra világítanak rá, hogy az államnak milyen új kihívásokra kell felkészülnie. Anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanánk, arra a tényre, hogy Európa több országában indultak demonstrációk, szakmai szempontból figyelnünk kell. Két ilyen esemény még lehet egybeesés, három viszont már egy folyamatot jelez, ezért észnél kell lenni. Megítélésem szerint ezeken a megmozdulásokon másodlagos érdekek jelennek meg, illetve így szeretnék a befolyásolási kísérleteket kifejezésre juttatni.
— Európában javult vagy romlott a biztonsági helyzet az elmúlt esztendőben?
— Európában jelenleg azt látjuk, hogy a kontinens legerősebb és leghatékonyabb haderejével rendelkező Nagy-Britannia elhagyja az Európai Uniót, miközben Emmanuel Macron francia elnök népszerűsége mélypontra süllyedt, és hasonló a helyzet Németországban is. Így kijelenthetjük, hogy Európa helyzete nem javult 2018-ban. A német kancellár és a francia elnök politikai státusza is egyre ingatagabbá vált, az év vége felé Franciaország hétvégénként polgárháborús képeket mutatott. A gyenge Németország és Franciaország nem tesz jót az EU-nak, persze meg kell várni a 2019-es európai parlamenti választásokat, mert ennek eredményei évtizedekre meghatározzák Európa jövőjét.
— Hol tart ma Európa a terrorizmus elleni harcban?
— A politika és a biztonsági szakemberek között korábban volt egyfajta vita: a politikusok szerették volna, ha a terrorizmust és a migrációt ketté lehetett volna választani, de a 2005-ös migrációs hullám óta szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a biztonsági helyzet megrendült Európában, ráadásul egymást erősítő folyamatokról beszélünk. Amikor az Iszlám Állam területe zsugorodott Szíriában, több ezren kezdtek visszatérni Európából. Az Iszlám Állam terveiben Európa mint meghódítandó terület szerepelt. A 2018-as strasbourgi eset eklatáns példa, ugyanis egy második generációs – börtönviselt – migráns hajtott végre több halálos áldozatot is követelő támadást. Ha figyelembe vesszük az ENSZ migrációs vízummal kapcsolatos terveit, akkor Európában sokkal rosszabb biztonsági helyzetre kell felkészülni.
— Hogyan jellemezhető az európai titkosszolgálatok együttműködése?
— Magyarország az EU-nak és a NATO-nak is tagja, mindkét szervezetben súlyának, szakmai tudásának megfelelő pozíciói vannak hazánknak. Az együttműködési felületek a két szövetségi rendszeren belül évtizedes múltra tekintenek vissza, az információcserének régóta megvannak a csatornái. Ha európai megoldást sürget valaki, az jobbára azt jelenti, hogy nincs ötlete a helyzet megoldására. Az elmúlt években konkrétabbá és gyorsabbá vált az információcsere, új fórumokra nem igazán van szükség. Az információk cseréje egyébként akkor indokolt, amikor lényegi információkhoz jut valaki, de ilyenkor az adott ország titkosszolgálatának kell magasabb fordulatszámra kapcsolnia. Az EU-ban ma már konkrétumokról kell beszélni – például az illegális fegyverkereskedelemről, a szervezett bűnözésről –, az együttműködésnek pedig ilyen konkrét szempontok alapján kell megvalósulnia. Felesleges üresjáratokra már nincs idő.
— Hogyan ítéli meg Európa kibertérben jelentkező veszélyekkel szembeni felkészültségét?
— A kiberbiztonság szempontjából az EU jó irányba halad, hiszen az informatika területén – akár a hardver, akár a humán oldalt tekintve – számos tagország nagyon jó képességekkel rendelkezik. A kibertérben zajló küzdelem kapcsán le kell szögezni, hogy a komoly támadásokhoz sok pénz, szakember és eszköz kell. Szeretném kiemelni a humán háttér fontosságát: amikor utólag kivizsgálnak egy-egy támadást, sokszor kiderül, hogy alapvető biztonsági rendszabályokat nem tartottak be. A kibervédelem gépi oldala mellett azonban a humán szempont is legalább olyan fontos lesz, legalábbis amíg a robotok nem veszik át az irányítást.
(Az interjú a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)
