Fialka György a Magyarországi Biztonsági Vezetők Egyesületének (MBVE) elnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kara Oktatói Tanácsának elnöke, valamint 14 éve tölti be a Magyar Bankszövetség Bankbiztonsági Munkabizottságának egyik vezetői posztját, 2016 novembere óta pedig a biztonságtudományok doktora. A neves szakemberrel a bankbiztonság, a magánbiztonság jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.
– A szakmában szinte mindenki ismeri önt. Mikor került kapcsolatba a biztonsági ágazattal?
– Immár 44 éve a biztonság, a biztonságvédelem a szakmám és persze a hobbim is. A Belügyminisztériumban 1973-ban kezdtem dolgozni különböző technikai, biztonságtechnikai területeken. 1987-ben kerültem a Rendőrtiszti Főiskolára, ahol oktató és szakcsoportvezető voltam, 1990-ben pedig tanszékvezető lettem. Az Országos Rendőr-főkapitányságon 1993-ban neveztek ki az országos főkapitány tanácsadójának, majd 1995-ben felkértek a Budapest Bank biztonsági igazgatójának. Ebben a pozícióban mintegy két évtizeden át, 2014-ig dolgoztam és rendkívül büszke vagyok azokra az eredményekre, amelyeket részben a Budapest Bankban, részben a Magyar Bankszövetségben kollégáimmal együtt elértünk. Mindemellett a Magyar Rendészettudományi Társaságnak is tagja vagyok, amely grémium a rendészettudomány krémjének tekinthető. A Magyarországi Biztonsági Vezetők Egyesületének elnökeként 2002 óta képviselem a tagság és a biztonsági szakma érdekeit.
– Véleménye szerint milyen kihívásokkal kell szembenéznie a magánbiztonságnak, a bankbiztonságnak 2017-ben?
– Talán még mindig nem kap elegendő hangsúlyt az a tény, hogy a migráció és nemzetközi terrorizmus kihívásai a magánbiztonság területeit is érintik. Főként abból a szempontból, hogy a biztonságtechnikai gyártóknak, kereskedőknek olyan termékeket kell előállítaniuk és forgalmazniuk, amelyek segítik a határokon, repülőtereken, közterületeken a hatóságok tevékenységét. A nem közterületeken elhelyezett biztonságtechnikai eszközöknek is meglehet a maguk szerepük a megelőzésben, felderítésben. A magánbiztonsági dolgozók – elsősorban a biztonsági őrök – pedig szakképzett jelzőrendszert alkothatnak megfelelő előkészítés és információáramlás mellett. A meglévő és előkészítés alatt álló együttműködési megállapodások erre jó alapot szolgáltatnak. A biztonsági vezetők bevonására már van példa, ezt tovább lehetne bővíteni megítélésem szerint, akár a területi szervekkel való együttműködés irányába is.
– Milyen kihívásokkal szembesül a bankbiztonság?
– Ezen a területen elsősorban a fehérgalléros bűnözéssel kell megküzdeni. Az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben bevezetett biztonságtechnikai intézkedések megritkították a fizikai biztonság eszközrendszerével szembeni támadásokat. A bankok informatikai biztonsága, beleértve az informatikai kapcsolatok biztonságát is, a jövőben is a legfontosabb trend a bankbiztonságban. A bankolásban például egyre kevésbé meghatározó a személyes jelenlét egy bankfiókban. A távoli kapcsolat biztonsága és annak fenntartása a jelen és a jövő kihívása. Ezen belül az ügyfél megbízható távoli azonosítása is kiemelkedő jelentőségű.
– PhD-értekezésében sürgeti a pénzintézeti biztonság tekintetében a paradigmaváltást. Melyek a jellemző sarokpontjai ennek a folyamatnak?
– Kutatásaim és tapasztalataim alapján úgy vélem, a legfontosabb az, hogy az eddigi defenzív magatartás helyett offenzívnak kell lennünk. Meg kell előznünk, félbe kell szakítanunk a támadásokat. Mindez új szemléletet, paradigmaváltást kell, hogy eredményezzen. A kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő… Új ismeretek, új technológiák váltak ismertté, amelyek alapvetően változtatták meg az eddigi technológiai kereteket és szemléletet.
– Mondana néhány példát ennek érzékeltetésére?
– A beavatkozó eszközök alkalmazására jó példa egy ajtó lezárása, a helyszín „eltüntetése”, ködbe burkolása, valamint az időzárak alkalmazása. Olyan technikai eszközöket kell alkalmazni, amelyek már a kezdeti, akár a bűncselekmény megkezdése előtti szakaszban, például a pénzintézet bejáratánál kialakított zsilipben érzékelik egy fegyver jelenlétét. Ezek lehetnek biometriai eszközök. Mindemellett meg kell változtatni a rezsimintézkedéseket is: egyrészt a köd miatt, illetve azért, mert nem tudható, mit fog meg a rabló a helyszínen. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a rabló távozása után a bankfiók ajtaját be kellett zárnia az őrnek és letakarással, illetve más módszerekkel azokat a tárgyakat kellett védenie, amelyeket például a rabló megfogott. Minderre a nyomrögzítés érdekében volt szükség. A bankolás átalakulásával a csökkenő feladatok kevesebb őrt is feltételeznek persze, és itt a mobilis őrzésnek, vagyis az őrök különböző fiókok közötti random mozgatásának lehet nagy szerepe, de véleményem szerint akár az őrzés nélküli fiókoknak is lehet jövője.
– A pénzintézeti biztonságnak melyek a jelenleg legfontosabb, leginkább sürgető, megoldásra váró (taktikai) feladatai és melyek a stratégiai szempontból fontos feladatok?
– A pénzintézetek működésében az elmúlt években új jelenségként fordult elő, hogy különböző mozgalmak, magukat banki károsultaknak nevezők csoportjai a közterületen szerveztek és kaptak engedélyt bankfiókok előtt demonstrációkra. Ezzel azonban az adott fiók működését akadályozták, és az is előfordult, hogy konkrét károkozás történt. Hangsúlyozni kell, hogy a közterület tekintetében a hatóságok hatáskörébe tartozik bármilyen intézkedés, illetve a demonstrációk engedélyezése. A jogi helyzet bonyolult, mert a véleménynyilvánítás demokratikus joga ütközhet a pénzintézeti tevékenység zavartalanságának érdekével. Úgy gondolom, több jogág szakértőinek együttesen kialakított állásfoglalása, szakvéleménye hozhatja meg a mindenki számára elfogadható megoldást. Mint már céloztam rá, várható, hogy – dacára a pénzintézeti fiókszám jelenlegi stagnálásának – tovább csökken a fiókok száma és ezzel a személyes bankolás is visszaszorul, sőt a fiókszám csökkenését éppen az elektronikus banki megoldások széles körben való elterjedése váltja ki. Ma már okostelefonokról, tabletekről is végeznek banki műveletet az ügyfelek. Sürgető feladatnak tartom ezzel kapcsolatban az ügyfél-azonosítás közeli és távoli módozatainak megbízhatóbbá tételét. Ez a pénzintézetek és az ügyfelek számára is eminens érdek. Itt a biometria különböző eszközeinek és módszereinek, illetve a már hagyományosnak számító azonosítás – mint az SMS-ben küldött PIN-kód vagy jelszó – komplex alkalmazásának lehetőségeit kell felhasználni. Ezzel párhuzamosan az élőerős őrzés (a banki vagyonőrök) és a technika közötti költségoptimalizálás is fontos. Ha csökken a bankfiókok száma – és ezzel párhuzamosan ráadásul láthatóan a kvalifikált őrök tekintetében is munkaerőhiány mutatkozik –, akkor ez kevesebb őrt jelent önmagában is. De az általam korábban már vázolt beavatkozó és technikai eszközök alkalmazása is az őrök csökkentésének irányába hat. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a bankőrök bérén kívül további költségek is jellemzik az élőerős őrzést, többek közt a folyamatos továbbképzés, de akár a rendszeres lőgyakorlatok költsége is, amelyet még növelhet a távollévő őrök helyett alkalmazott őrök költsége! A járulékos költségek csökkentése pedig a pénzintézetek számára is egyre fontosabbá válik.
(B.G.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
