Az európai biztonsági helyzet szempontjából 2017-ben alapvető javulásra nem számíthatunk – mondta a Biztonságpiacnak Horváth József, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat korábbi főigazgató-helyettese. A biztonságpolitikai szakértőt az elmúlt esztendő eseményeinek fényében az Európa előtt álló kihívások értékelésére kértük.
– A közelmúlt európai terrorcselekményei, a berlini, illetve az isztambuli incidensek elkövetési módjai már nem voltak újak. Mi az üzenete annak, hogy ilyen típusú támadások – Párizs és Nizza után – megismétlődhettek?
– Európa politikusainak és döntéshozóinak azt a kérdést kell feltenniük maguknak, hogy miként képzelik el a következő évtizedeket. Meg kell szoknunk, hogy komplett hadseregnyi kiképzett katonát kell mozgósítani karácsonykor és szilveszterkor? Franciaországban százezer felfegyverzett katonát küldtek az utcákra, Törökországban – a hivatalos tájékoztatás szerint – 18 ezren ügyeltek a biztonságra, és mégis látjuk, hogy megtörténnek ezek a támadások. Felmerül persze az állampolgárok részéről is a kérdés, akarják-e, hogy az életüket felfegyverzett katonák és vasbeton útakadályok között kelljen élniük. Európa egy ostromlott várhoz kezd hasonlítani, ahol már bent van az ellenség. Európának többfrontos küzdelmet kell vívnia, miközben még azt sem döntötte el, hogy akar-e harcolni vagy felteszi a kezét és megadja magát.
– A menekültválság eszkalálódása után sok szó esett arról, hogy az európai integrációs próbálkozások kudarcot vallottak. Van még reális esélye az integrációnak?
– Az elmúlt másfél évben Európában méltatlan vita folyt arról, hogy a migránsok áradata veszélyt jelent-e. Hozzáteszem, a szakemberek számára ez evidencia volt, már csak az Iszlám Állam okán is. Európa reakcióideje jelenleg katasztrofális. Idézzük fel, mi is történt 2001. szeptember 11-én: az Egyesült Államokat hazai földön támadták meg, egy héten belül törvényeket készítettek elő, politikai konszenzus jött létre, amelyet társadalmi egyetértéssel támogattak meg, nem sajnálva a pénzt és az eszközöket arra, hogy levadásszák azokat, akik a több ezer amerikai áldozat haláláért voltak felelősek. Ehhez képest Európában ma ott tartunk, hogy a több száz halálos áldozatot követelő merényletekre úgy gondolunk, mint egy múló rosszullétre. Márpedig ez a helyzet alapjaiban határozza meg a következő évtizedeket – gazdasági, politikai és biztonsági szempontból egyaránt. Mindemellett meg kellene hallgatni azokat a szakértőket, akik az integráció és a muszlim vallás közötti antagonisztikus ellentéteket egyértelműen elmagyaráznák. Itt most már arról van szó, hogy az iszlám hogyan nézi le Európát és hogyan akarja megszerezni magának. A biztonsági helyzet szempontjából 2017-ben alapvető javulásra nem számíthatunk. Sőt ha az Iszlám Állam helyzete megrendül, és nem talál magának egy másik gazdatestet, például Líbiában vagy Közép-Afrikában, akkor még vehemensebb támadásokra kell számítani Európában.
– Ráadásul Európa igencsak megosztott a menekültkérdésben…
– És ez a szakadék csak mélyülni fog. Ha a 2016 végi németországi eseményeket nézzük, egyrészt örülnünk kell annak, hogy sikerült megakadályozni a tömeges zaklatásokat, erőszakot. Másrészt azonban az erre következő kijelentések, amelyek szerint menekültellenes, iszlamofób jelenségnek voltunk tanúi, ugyancsak azt vetíti előre, hogy amíg nincs politikai konszenzus, addig a biztonsági szervek sem fogják felvállalni az élesebb küzdelmet. Így egy katona, egy rendőr, egy titkosszolga nem tud dolgozni, mert a parancsainak és a függelmi viszonyoknak egyértelműnek kell lenniük.
– Az eszközöket és az emberi erőforrást tekintve képes lehet Európa megfelelni ezeknek a biztonsági kihívásoknak?
– Szögezzük le: meg lehet felelni mind katonai, rendőri, mind pedig titkosszolgálati szempontból is. A szaktudás ehhez megvan, ahogy rendelkezésre állnak az alapbázist jelentő ismeretek is, így néhány éven belül az európai biztonsági szervezetek képesek lehetnek megfelelni ezeknek a kihívásoknak akkor, ha a politika mindehhez eszközt, erőt és törvényi felhatalmazást ad.
– A múlt év végi berlini támadást követően ismét felerősödtek a titkosszolgálati, felderítő munkát kritizáló hangok. Ki hibázott?
– Egyszerű kijelenteni, hogy rosszul dolgoztak a szolgálatok. Azonban, ha komolyan vesszük a kérdést, látni kell, hogy a túlterhelt állomány hibázhat és nem képes minden információra megfelelően reagálni. Ez a leterheltség mellett a fásultságból is adódhat, ezért van szükség több emberre, technikára és megfelelő képzésre. Ez a biztonsági helyzet egyébként speciális, hiszen az ellenfél több oldalról támad. A külföldről érkező betelepülők mellett a második és harmadik generációs migránsok is jelen vannak, de nemsokára olyan fiatalok is akár két-három hónapon belül radikalizálódhatnak, akik életükben sohasem foglalkoztak az iszlámmal. Emellett ott vannak a köztörvényes bűnözők, akik mindebben meglátják az üzletet – ezzel így együtt szakmailag már nagyon nehéz mit kezdeni. És mindezt még megfejelhetjük azzal is, hogy a második és harmadik generációs bevándorló családok fiatal tagjai már ott dolgoznak például a német vagy francia államigazgatásban, a rendvédelmi szerveknél, a reptereken. Rendkívül nehéz kiszűrni, hogy mely foglalkozásokat, pozíciókat tekintjük különösen kockázatosnak.
– Miként értékelhető Magyarország kitettsége a nemzetközi terrorizmusnak?
– Egyrészt mivel Magyarország nem tekinthető migrációs célállomásnak, ezért olyan tömeges bevándorlással nem találkoztunk, mint a volt gyarmattartó országok. Másrészt hazánk tudatosan lépett fel a bevándorlók jelentette emberáradattal szemben, és képes volt megállítani. Azonban ha visszagondolunk azokra a jelenetekre, amelyek a budapesti Keleti pályaudvar előtt zajlottak, akkor az, hogy eddig hazánk megúszta a komolyabb incidenseket, a biztonsági szervek munkájának és a szerencsének volt köszönhető. Ehhez képest azért sokat javult a helyzet. Ha azonban az iszlám radikálisok úgy látják, hogy van egy ország, amely nem hajlandó engedni a nyomásnak, akkor hazánk az Iszám Állam fókuszába kerülhet. Harmadrészt Schengen egy nagy kérdés: ez egy kis kontinens, amit fél-egy nap alatt át lehet autózni – a berlini kamionos támadás elkövetőjét végül Milánóban kapták el. A schengeni övezet vívmányai nagymértékben megnehezítik a belső védelmet, mert az ellenség már a kapukon belül van.
(N.CS.)
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)