A magánnyomozói tevékenység szabályozását beleolvasztották a vagyonvédelmi törvénybe, holott a két területnek csak áttételesen van köze egymáshoz, ez a jogszabályi környezet meglehetősen testidegen – fejtette ki érdeklődésünkre Baráth György, a Magyar Detektív Szövetség elnöke. A szakmában komoly várakozások előzik meg a magánnyomozói tevékenységet szabályozó önálló törvényt.
– Az már biztosan tudható, hogy a magánnyomozás kikerül a személy- és vagyonvédelmi törvény hatálya alól. Milyen várakozások előzik meg az új jogszabályt a szakmában?
– A szakma örül, mert végre lesz egy olyan törvény, amely várhatóan normálisan szabályozza a magánnyomozói tevékenységet. A Magyar Detektív Szövetség már 2013 óta kezdeményezője volt az új, önálló szabályozásnak – ezzel az igénnyel folyamatosan „bombáztuk” mind a törvényalkotói oldalt, a Belügyminisztériumot (BM), mind pedig a médiát. Ennek szellemében 2016 februárjában megalakult egy munkacsoport a Magyar Rendészettudományi Társaság (MRTT) védnöksége alatt. Ez a munkacsoport kidolgozta azokat az alapvető követelményeket, amelyeket az új törvénynek szabályoznia kellene. Hogy a javaslataink az új törvényben milyen szinten és mélységben jelennek meg, még nem tudjuk. A BM-től azt az ígéretet kaptuk, hogy ha elkészül a normaszöveg, mi is megkapjuk véleményezésre. (A beszélgetés 2017. január elején készült – a szerk.)
– Miben vár előrelépést a szakma az önálló magánnyomozói törvénytől?
– Jelenleg mindössze a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény két paragrafusa foglalkozik a magánnyomozással, miközben a jogszabály előszeretettel hivatkozik az információs törvényre, párhuzamosan a polgári törvénykönyvvel (Ptk). Ez a hármas jogszabályi keret pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a magánnyomozói munkát. A magánnyomozók igen nagy része nem tartozik semmilyen szakmai szervezethez, érdekeiket nem tudják képviselni, ezért annak érdekében, hogy a magánnyomozók közvetlenül és az általuk választott testületek, tisztségviselők útján demokratikusan – a törvény által meghatározott keretek között –, önállóan intézzék szakmai ügyeiket, meghatározzák és a közérdekkel összhangban képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket, javasoltuk és javasoljuk egy önálló, köztestületi jogosultságokkal felruházott Magánnyomozói Szakmai Kamara létrehozását is.
– A szakma már többször hangoztatta, hogy hiányosságok vannak a magánnyomozók adatokhoz való hozzáférésében.
– A magánnyomozói tevékenység szabályozása be van olvasztva a vagyonvédelmi törvénybe, holott a két területnek csak áttételesen van köze egymáshoz, ez a jogszabályi környezet meglehetősen testidegen. Az infotörvény és a Ptk. adatvédelmi szempontból szabályokat állít fel, ezzel semmi gond. A törvényhozónak azonban sokkal inkább azt kellene megértenie, hogy bár nyereségorientált vállalkozásokról van szó, mégis fontos szerepet játszanak a közbizalom, a köz- és magánbiztonság fenntartásában. A rendőrség és a hatóságok rendkívül leterheltek, óriási a fluktuáció, így a személyi állomány minősége is nagymértékben differenciált. Jelentősen növelhetné az emberek biztonságérzetét, ha azokban a köztörvényes bűncselekményekben is hatékonyabban tudnának nyomozni, amelyekben jelenleg a rendőrség nem tud eredményesen eljárni. A rendőrség bűncselekményekben nyomoz, így egy eljárás megindításához már gyanú kell, ennek megalapozásához pedig nem feltétlenül és mindig van megfelelő kapacitása a rendőrségnek.
– Felmerül a kérdés: ki lehet megbízó a magánnyomozók számára?
– Jellemzően Magyarországon a magánszemélyek és a gazdasági társaságok jelentik a megbízói kört, de mi zárja ki, hogy egy állami, önkormányzati intézmény vagy akár maga a rendőrség is megbízzon egy magánnyomozót?
– Együttműködhetne a magánnyomozó és a rendőrség?
– Mint tudjuk, jelenleg hivatalosan nem beszélhetünk együttműködésről, hiszen a hatályos jogszabályok alapján a rendőrség semmilyen információt nem adhat magánnyomozónak, így ez elég egyoldalú, a megszerzett információkat, bizonyítékokat tanúkihallgatás keretében adhatjuk át a hatóságoknak. Úgy gondolom, hogy lehetséges és nem utolsósorban hasznos lenne, ha egy ügyben, amelyben a rendőrség nyomoz, és a sértett felfogad még egy magánnyomozót, és tegyük fel az általa gyűjtött anyag hasznos is a rendőrség számára, nem kaphat olyan visszajelzést, hogy a párhuzamosságok elkerülhetők legyenek. Jelenleg az adatokhoz, információkhoz való hozzáférhetőség is akadályozza a magánnyomozók munkáját. Az információcsere módját és a jogosítványokat mindenképpen szabályozni kellene.
– A magánnyomozók gazdasági bűnesetek felderítésében is segíthetnék a rendőrség munkáját, ami nemzetgazdasági szempontból is jelentős értéket képviselhet.
– Nyilvánvaló, hogy a gazdaság szereplőinek is tudniuk kellene, milyen esetekben fordulhatnak magánnyomozókhoz. A felvilágosító munka e tekintetben a magánnyomozó szervezetek felelőssége lenne, miután megszületik az önálló törvényi szabályozás.
– Szó esett arról, hogy ki lehet megbízó. Ki lehet ma magánnyomozó Magyarországon?
– Jelenleg a szabályozás elég tág teret biztosít, így az OKJ-s tanfolyamtól az egyetemi képzettségig bezárólag széles skálát mutatnak a képesítési követelmények. Véleményem szerint attól függően, hogy valaki középfokú vagy felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkezik, differenciálni kellene a számára hozzáférhető adatok, információk körét. Egyébként a beszélgetésben említett munkacsoport is erre tett javaslatot. A magánnyomozói tevékenység nagyon hasonló ahhoz, ahogy egy ügyvédi iroda működik, a mi területünkön is szabályozni kellene, hogy ki milyen információkhoz fér hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a megbízó és a magánnyomozó között egy hivatali titoktartáson alapuló, bizalmi kapcsolat áll fenn.
– Mennyire kötik a magyarországi magánnyomozókat a határok? Külföldön is nyomozhatnak, ha egy-egy ügy megköveteli?
– Nincs ilyen megkötés, én is rendszeresen dolgozom külföldön, az Egyesült Államoktól kezdve az európai országokig. Persze mi külföldön nem szerezhetünk adatot, információt, arra csak az adott országban a helyi kollégák jogosultak. A nyomozati tevékenységen belül a megfigyelés lehet határokon átívelő. Például ha valakit követni kell Budapestről Amszterdamba, és ott megfigyelni, annak semmi akadálya. Ahogy a bűnözés is nemzetközi és mobil, ezt a trendet a magánnyomozásnak is követnie kell.
– Fordítva is jellemző, hogy külföldi kollégák kérnek információt a magyar magánnyomozóktól?
– Nincsenek határok ilyen tekintetben sem. Nemcsak kollégák, de cégek és magánszemélyek is gyakran megkeresnek minket.
– Milyen külföldi példát tart követendőnek a magánnyomozás hazai szabályozására?
– Angliában például a rendőrség rendszeresen dedikál bizonyos feladatokat magánnyomozóknak, de arra is gyakran van példa, hogy komplett nyomozásokat szerveznek ki. Ezzel rendkívül komoly összegeket spórolnak meg évente. Persze ott a vádemelést is előkészíthetik a magánnyomozók, amivel jelentős terheket vesznek le a helyi rendőrség válláról, igaz, érdekes módon ott még egyáltalán nincs törvényileg szabályozva a tevékenység, mégis működik. Az a magánnyomozó, aki nem tartozik valamilyen szövetséghez, a reputációs háttér komoly hiányával működik.
-NCS-
(Cikkünk nyomtatásban 2017 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
