2018 jelentős fordulópont lesz a hazai és a nemzetközi kibervédelemben. Életbe lép néhány fontos európai szabályozás, például az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR), emellett elkészül az új Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégia, elindul a digitális állam, nem fog csökkenni a kiberbűnözés volumene, és a nemzetközi kapcsolatokban is meghatározóak lesznek a kibertér történései.
Minden eddiginél nagyobb szükség lesz tehát olyan közszolgálati szakértőkre, akik értik ezt a területet és adaptálni tudják a saját szakértelmükhöz. A magyar közszolgálatban jelenleg kétezer ember hiányzik a kibervédelemből. Ezt öt évvel ezelőtt valószínűleg senki sem gondolta volna.
2012 és 2017 között ugyanis olyan események történtek a virtuális világban, amelyek hatása alapvetően befolyásolja azt a biztonsági környezetet, amelyben ma élünk. A teljesség igénye nélkül: ehhez az időszakhoz kötődik Edward Snowden adatszivárogtatása, amiből a világ megtudta, milyen mértékben használják fel az amerikai titkosszolgálatok az összegyűjtött digitális adatokat. Láthattuk az Iszlám Állam felemelkedését, egyben az informatikai eszközök felhasználását a nemzetközi terrorizmusban a propaganda, a toborzás, a kommunikáció és a finanszírozás területén.
Megismerhettük a Geraszimov-doktrínát és Oroszország hibrid hadviselésről vallott nézeteit, amelynek kulcsfontosságú eleme a kiberhadviselés, ami jelentősen befolyásolta a 2016-os amerikai elnökválasztás végeredményét. Láthattuk, hogyan használja Észak-Korea a kiberbűnözést bevételszerzésre, ezzel segítve a rezsim életben tartását. Nem véletlen, hogy a NATO 2016-ban a hadviselés színterének minősítette a kiberteret.
Eközben pedig a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, ahogy a zsarolóvírusok számítógépek és okos eszközök tömegeit fertőzik meg, vagy éppen azt, hogy gyermekeink mind aktívabban használják az internetet, ennek minden kockázatával és veszélyével együtt. A bűncselekmények elkövetéséhez szinte minden esetben valamilyen infokommunikációs eszköz vagy az internet használata társul.
Munkahelyeink pedig egyre szigorúbban veszik az információbiztonságot, már csak azért is, mert a szabályozások, a megfelelőségi kötelezettségek köre folyamatosan bővül. Magyarországon például 2013 óta van életben az elektronikus információbiztonsági törvény, amely minden állami és önkormányzati szervre kötelezettségeket ír elő a kibervédelem területén.
Elmondható, hogy társadalmunk és gazdaságunk nem tud működni az informatikai eszközök nélkül, a kiberbiztonság pedig nem másvalaki problémája többé, hiszen mindenkit érint, ezért a kihívások kezeléséhez sem elég ma már egy jó informatikus, hiszen nemcsak műszaki, hanem komplex kérdésekről van szó. A rendvédelemben, a honvédelemben, a közszolgálati világban is keresni kell azokat az újszerű megoldásokat, amelyek megvédik az ország polgárait a nagyon is valós vagy éppen a ma még nehezen belátható fenyegetésektől.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem a Kiberbiztonsági Akadémia megalakításával elkötelezte magát, hogy a reguláris oktatásában és továbbképzési rendszerében is kiemelten foglalkozik a közszolgálati kiberkarrierek építésével. A Kiberbiztonsági Kiemelt Kutatóműhely elindítása pedig jelzi, hogy az újszerű védelmi megoldások kialakításában is törekszik a közszféra támogatására. A biztonságról alkotott fogalmaink ugyanis folyamatosan átértékelődnek, felkészült közszolgálat nélkül pedig nem lehetséges a biztonságos digitális Magyarország megteremtése.
(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
