Uwe Brandl, Abensberg bajorországi város polgármestere, a CSU tagja szerint a németeknek pontosan meg kell határozniuk, mit értenek működő és szabad társadalom alatt. Egyértelműen el kell fogadtatniuk azokkal, akik Németországba mennek, hogy „vagy részei lesznek annak a társadalomnak, vagy el kell hagyniuk az országot”.
Brandl kijelentette: ahhoz, hogy valaki integrálódjon, elsősorban meg kell tanulnia az ország nyelvét, ahová érkezett és a társadalmi játékszabályokat is el kell fogadnia. Ebben, úgy látja, még nagyon sok mindent kell tenni.
Szavai szerint a bevándorlók „jelentős hányada” egyszerűen megtagadja a részvételt a nyelvtanfolyamokon, jóllehet az alapfeltétele lenne annak, hogy dolgozhasson. Sajnos lehet, hogy nem elég a kínálat és az is igaz, hogy túl későn kezdik a nyelvoktatást, ennek ellenére nagyon fontos, hogy valaki akarjon is tanulni – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miért utasítja el a migránsok egy része ezeket a kurzusokat, Uwe Brandl úgy válaszolt: különösen ott, ahol nagyon sok menekült él, képtelen az infrastruktúra ezzel lépest tartani. Németországban az a rend – ismertette -, hogy csak a menekültstátusz megszerzésének bizonyos fázisától lehet ilyen nyelvtanfolyamokon részt venni. Szerinte ezen változtatni kellene, hogy az első naptól kezdve kelljen tanulni a nyelvet és „meg kelljen dolgozniuk azért, amiért az állam finanszírozza az életüket”. Azt mondta: el kell várni a menekültektől, hogy részt vegyenek ezeken a kurzusokon.
Hangsúlyozta: világossá kell tenni, hogy náluk más kulturális szabályok vannak. Európában olyan társadalmi forma létezik, amelyben állam és egyház nem függ egymástól. Akik náluk védelmet keresnek, azoknál az állami politika és a vallás összefonódik. Ez egészen másfajta társadalmat eredményez. Ezért nagyon fontos, hogy a társadalmi szokásokat és leginkább a vendéglátó ország értékrendjét is elfogadják – emelte ki a politikus.
A német polgárok nem nézik jó szemmel, hogy azok az emberek, akik oda jönnek, „az állam pénzén élnek, egész nap semmit se csinálnak, nem tanulják meg a nyelvet, nem vesznek részt a társadalmi életben”. Ez pedig nem erősíti a társadalmi összetartást, inkább ellenkezőleg. A német emberek „ujjal mutogatnak” az államra és azt mondják, csődöt mondott – fogalmazott.
Úgy vélekedett: a német törvények miatt „meg van kötve a kezük”, de azoktól, akik nem integrálódnak, meg kellene próbálni részjuttatásokat megvonni vagy kevesebb pénztámogatást adni, ételre és ruhára csak utalványt. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsák – fűzte hozzá.
Brandl szerint minél tovább várnak az integrációval, a nyelvoktatással, az értékrendjük megismertetésével és elfogadtatásával, annál nagyobb az esély arra, hogy ezek az emberek saját csoportokba rendeződnek, és az új világot már nem is kell megismerniük. Megszokott környezetben élhetnek, mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli, ez pedig minden, csak nem integráció – mondta.
Szólt arról is, hogy a 2015-ös válság óta a menekültek körülbelül 19 százaléka dolgozik és fizet biztosítást, de ez régiónként változó. Úgy folytatta: a tárt karok politikáját akkor is hitetlenkedve figyelték. Szavai szerint aki meghívót küld, az ne csodálkozzon, ha több millió ember, aki különböző okból elhagyta hazáját és éppen menekül, megpróbál abba az új világba jönni, ahol állítólag minden jobb, egyszerűbb és nem is kell érte sokat tenni. Ez persze sajnos nem igaz, de azok a képek akkor nem erről szóltak, hanem arról, hogy „csak gyertek hozzánk” – fogalmazott a politikus. Akiknek mindezzel meg kellett birkózniuk, meg voltak rémülve, mert észrevették, hogy nem urai a helyzetnek. Ha az önkéntesek és az önkormányzatok nem vették volna a kezükbe az ügyet, óriási problémák lettek volna. Így valamelyest megbirkóztak vele, de még nagyon messze vannak a céltól – tette hozzá.
Brandl szólt arról is, hogy egyértelműen meg kell határozniuk, mit értenek működő és szabad társadalom alatt. Egyértelműen el kell fogadtatniuk azokkal, akik Németországba jönnek, hogy „vagy részei lesznek ennek a társadalomnak, vagy el kell hagyniuk az országot”. Mert – fűzte hozzá – ha ők itt maradnak, fennáll a veszélye annak, hogy egy napon a szabad és demokratikus rend nem létezik többé, helyébe lép egy másik, ahol például a nők jogai nem érvényesülnek úgy, mint jelenleg, ahol az egyenjogúság talán papíron létezik, de a gyakorlatban nem.
Szerinte meg kell változtatni a törvényeket is a kiutasítások ügyében. A német parlament alsóházában ehhez kétharmados többségre van szükség, ami ebben a pillanatban nincs meg. Azonban – vélekedett – óriási probléma a jogrendszerből adódóan, hogy nem lehet visszaküldeni azokat, akiknek elutasították a menedékkérelmét.
Jó lenne ha az egész Nemetország igy gondolkodna