Az uniós jog elsőbbségének elve alapján a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia minden olyan nemzeti bírósági gyakorlatot, amely megakadályozza, hogy kérdést intézzen az uniós bírósághoz – ismertette egy magyar ügyben hozott ítéletét az Európai Unió bírósága.
Az ügy előzménye, hogy 2015-ben a magyar hatóságok őrizetbe vettek egy svéd állampolgárt, majd gyanúsítottként hallgatták ki lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés vétségének gyanúja miatt. A kihallgatásán tolmács közreműködésével közölték vele a gyanúsítást, majd szabadon bocsátották.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) egyesbírája szerint nincs semmilyen információ arról, hogy a tolmácsot milyen módon választották ki, a képességeit miként ellenőrizték és valóban megértették-e egymást a terhelttel. A bíró szerint sem az ügyvéd, sem a bíróság nem tudja ellenőrizni a tolmácsolás minőségét, emiatt pedig sérülhet a terheltnek a tájékoztatáshoz és a védekezéshez való joga. Ezért előzetes döntéshozatalt kért, azaz kérdést tett fel az uniós bíróságnak arról, hogy összeegyeztethető-e az ezzel kapcsolatos magyar szabályozás az erre vonatkozó EU-s irányelvekkel. Összeegyeztethetetlenség kimondása esetére pedig azt kérdezte még, hogy a büntetőeljárás a terhelt távollétében is lefolytatható-e.
A Kúria ezután – a legfőbb főügyész indítványára – törvénysértőnek minősítette a PKKB-nak az előzetes döntéshozatalt kérő határozatát, lényegében azzal az indokkal, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak és szükségesek a jogvita megoldása szempontjából. A kérdést előterjesztő bíróval szemben pedig a Kúria ugyanezért fegyelmi eljárást kezdeményezett – amelyet időközben visszavont.
A PKKB-s bíró ezután előzetes döntéshozatal iránti kiegészítő kérelmet terjesztett elő. Egyebek mellett azt kérdezte az uniós bíróságtól, ellentétes-e az uniós joggal az, hogy a Kúria a végzését törvénysértőnek minősítette, a kérdést előterjesztő bíróval szemben pedig ugyanezen okok miatt fegyelmi eljárást kezdeményeztek.
Az Európai Unió Bíróságának ítélete szerint ellentétes az uniós joggal, ha egy tagállam legfelsőbb bírósága valamely alsóbb fokú bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét azzal az indokkal minősíti törvénysértőnek, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak és szükségesek az alapjogvita eldöntése szempontjából. Indoklása szerint az ilyen jogszerűségi vizsgálat az uniós bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, valamint korlátozhatja a nemzeti bíróságokat abban, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak az uniós bírósághoz.
Ilyen körülmények között az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi az alsóbb fokú bíróságot, hogy hagyja figyelmen kívül az érintett tagállam legfelsőbb bíróságának határozatát – szögezték le.
A kérdést előterjesztő bíróval szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésének jogszerűségével kapcsolatban azt közölték: az uniós joggal ellentétes, ha valamely nemzeti bíróval szemben fegyelmi eljárást kezdeményeznek azért, mert előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult az uniós bírósághoz. Önmagában az a lehetőség, hogy a nemzeti bírák fegyelmi eljárásnak tehetők ki, sértheti az alapvető jelentőségű bírói függetlenséget. A fegyelmi eljárás alkalmas arra is, hogy valamennyi nemzeti bíróságot visszatartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek benyújtásától, ami veszélyeztethetné az uniós jog egységes alkalmazását – közölte ítéletében az uniós bíróság.
