Bűnösnek mondta ki a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben hivatali visszaéléssel vádolt egykori fővárosi főügyészt a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) pénteken. Ihász Sándort egy év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerős.
Fenyő János médiavállalkozót 1998-ban ölte meg Budapesten Jozef Rohác, aki emiatt jogerős szabadságvesztését tölti. Az ügyészség a gyilkosság miatt felbújtóként vádolta meg Gyárfás Tamást azzal, hogy Fenyővel fennálló üzleti, elszámolási viták miatt megbízta az azóta más ügyekben jogerősen elítélt Portik Tamást és Tasnádi Pétert Fenyő megölésével. A vád szerint Portik megszervezte a gyilkosságot, felbérelte a feladatra a szlovák Rohácot. Abban az eljárásban Gyárfás és Portik is tagadja bűnösségét.
Ihászt, a volt ügyészt azzal vádolták, hogy egy korábbi nyomozás alatt „egy érintett védelme érdekében” visszatartott olyan iratokat, amelyek bizonyítékul szolgálhattak volna az eljárásban. A vádlott az ügyészség szerint ezzel megszegte a hivatására vonatkozó szabályokat. Az eljárás a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentésére indult, a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) 2018 áprilisában gyanúsította meg Ihászt. A gyanú szerint Ihász 2017 októberében – amikor fellebbviteli főügyész volt – hivatalában átvette a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek leiratát ismerősétől, Gyárfástól, aki azért fordult a főügyészhez, hogy tanácsot kérjen tőle.
A KNYF szerint a főügyésznek fel kellett ismernie, hogy a hanganyag leiratában foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a Fenyő-gyilkosság felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ennek ellenére Ihász – a vád szerint ügyészi kötelességét megszegve – nem adta át a bizonyítékokat a nyomozóhatóságnak, hanem hivatali helyiségében tárolta azokat. A KNYF 2020 márciusában emelt vádat a tisztségéből időközben felmentett fellebbviteli főügyész ellen hivatali visszaélés miatt. A vádlott az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét.
Az ítélethirdetés napján, az utolsó szó jogán elmondott megszólalásában azt hangsúlyozta: nincs mit megbánnia, nincs miért bocsánatot kérnie, büszkén, tiszta lelkiismerettel tekint az elmúlt harminc évben végzett jogi munkájára. Nem vagyok bűnös és nem követtem el semmilyen bűncselekményt, nyugodtan alszom – mondta, hozzátéve: a vádiratban szerinte a tényeknek ellentmondó állítások szerepelnek, „az egész történet nem úgy volt, nem arról szólt, ahogy ezt erőltetik”. A vádlott szerint „konstruált, alaptalan és megalázó” volt az őt „meghurcoló” eljárás, amelyben szerinte az ártatlanság vélelme helyett a bűnösség vélelme érvényesült. Semmilyen módon nem voltam megvehető, nem voltam megzsarolható és befolyásolható – jelentette ki, megjegyezve: szavahihetőségét nem csak szakmai tekintélye, hanem a magánéletében tanúsított decens, visszafogott életvitele is alátámasztja, továbbá az is, hogy az eljárás során végig önként segítette a hatóságokat. Tudom, mi a hivatali visszaélés, hiszen ezt tanítottam több mint egy évtizedig – hangoztatta a vádlott, aki azt is elmondta: lojális volt a szervezethez, amelyben dolgozott, de munkája során sosem a szervezetet vagy a vezetőket szolgálta ki, hanem mindig az általa követett értékrendet és az igazságot követte.
Kitért arra is, hogy véleménye szerint az ügynek politikai motívumai vannak, noha öt kormány – két jobboldali és három baloldali – alatt volt főügyész, és úgy véli, semmiképp nem lehet rá mondani, hogy elfogult lenne politikailag.
Vassné Szekeres Edina bíró az ítélethirdetésen közölte: a felfüggesztett szabadságvesztést, annak végrehajtása esetén börtön fokozatban kell végrehajtani, ahol a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Elmondta, a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor hivatalos személynek minősült.
Az indokolás szerint a vádlott egyértelműen felismerte, hogy az általa átvett dokumentumok tartalma bizonyításra alkalmas a Fenyő-ügyben, ám kötelessége ellenére semmilyen intézkedést nem tett, nem adta át a dokumentumokat a nyomozó hatóságnak, szekrényében tárolta azokat, nem tett róluk jelentést, nem rendelt el perújítási nyomozást sem.
A bíróság szerint ezzel a magatartásával a vádlott célja az volt, hogy Gyárfást, a barátját ne érje hátrány, az iratokat pedig ne tudják felhasználni az eljárásban. A bíróság nem fogadta el a védekezést, miszerint a vádlott baráti minőségben beszélt Gyárfással.
Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette. A vádlott a felmentés érdekében fellebbezést jelentett be, hangsúlyozva, hogy véleménye szerint az ítélet teljes egészében megalapozatlan, a jogkövetkeztetés pedig törvénysértő. A védelem elsődlegesen a vádlott felmentése érdekében, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében, harmadlagosan pedig az elsőfokú határozat hatályba léptetése ellen és új eljárás lefolytatása érdekében fellebbezett. Vassné közölte: a bíróság az iratokat felterjeszti a Fővárosi Főügyészségen keresztül a Fővárosi Törvényszékre.
