Az „igazsággal történő szembenézés érdekében” Franciaország a tervezettnél 15 évvel előbb, már a közeljövőben megnyitja az algériai háborúról szóló (1954-1962) archívumát – jelentette be Roselyne Bachelot francia kulturális miniszter.
„Vannak dolgok, amelyeket újra kell építenünk Algériával, de ez csakis az igazság alapján lehetséges” – fogalmazott a tárcavezető a BFM hírtelevízióban, miután közölte, hogy a rendőrség és a csendőrség igazságügyi eljárásainak archívumai megnyílnak. „Szeretném, ha ezzel a kérdéssel – amely zavaró, irritáló, miután működnek történelemhamisítók – szembe tudnánk nézni. Nem lehet nemzeti történetet hazugságra építeni” – tette hozzá.
A bejelentés előtt két nappal járt Jean-Yves Le Drian külügyminiszter Algírban a két ország között hónapok óta feszült diplomáciai viszony javítása érdekében.
„A történelemhamisítás vezet minden tévedéshez, minden zavarhoz és minden gyűlölethez. Amint a tények nyilvánossá válnak, elismerjük vagy kielemezzük őket, egy másik történetet lehet írni, a megbékélését” – fogalmazott a kulturális miniszter.
Arra az újságírói kérdésre, hogy nem tart-e a döntés következményeitől, nevezetesen a francia hadsereg Algériában elkövetett kínzásairól szóló információk megerősítésétől, Bachelot elmondta: „hazánk érdeke ennek elismerése”.
Emmanuel Macron francia államfő 2018 szeptemberében elismerte, hogy az algériai függetlenségi háborúban (1954-1962) a francia katonák rendszeresen alkalmaztak kínzásokat, ez okozta a többi között a kommunista ellenzéki Maurice Audin matematikus halálát is. Az elnök az erről szóló nyilatkozatot személyesen adta át Audin 87 éves özvegyének és bejelentette, hogy „megnyílnak az eltűnt francia és algériai katonákról és civilekről szóló archívumok”.
Amikor Macron igazságot szolgáltatott az Audin-ügyben, szembesítette Franciaországot az igazsággal – emlékeztetett Bachelot. „Nem szabad félni az igazságtól, kontextusba kell inkább helyezni. De szembe kell nézni vele” – hangsúlyozta.
Három évvel ezelőtt a Le Monde című napilap történelmi gesztusnak nevezte az államfő lépését, s azt Jacques Chirac 1995-ben elhangzott beszédéhez hasonlította, amelyben az akkori köztársasági elnök elismerte a francia állam felelősségét a zsidók deportálásában.
Hatvan évvel az algériai háború után a sebek még mindig nem gyógyultak be, jóllehet Franciaország számos jelképes gesztust tett, de elnézést nem kért a történtekért.
Macron októberben azzal váltotta ki az algíri bírálatokat, hogy a Le Monde című francia napilapnak adott interjúban azt állította: az általa „politikai-katonai” rendszernek nevezett algériai kormányzat olyan „hivatalos történelmet” kínál az algériaiaknak, amely szerinte „nem felel meg a valóságnak”.
A Le Monde szerint Macron azt is kifejtette: „az algériai nemzetépítés olyan jelenség, amelyre figyelni kell”.
„Vajon létezett-e algériai nemzet a francia gyarmatosítás előtt? Na, ez a kérdés” – fogalmazott annak a Franciaországnak a jelenlegi elnöke, amely Algéria gyarmatosítója volt.
Válaszul Algéria hazahívta párizsi nagykövetét és megtiltotta, hogy a légterén áthaladjanak francia harci gépek a Száhel-övezetbe.
A francia kormány képviselői és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának meghatalmazottjai 1962. március 18-án írták alá az eviani megállapodásokat, amelyek véget vetettek Franciaország 132 éves algériai gyarmati uralmának és a hét és fél éve folyó, kegyetlen és véres algériai függetlenségi háborúnak.
A franciák 78 százaléka 1962-ben népszavazáson mondta ki az algériaiak önrendelkezési jogát, a francia iskolákban 1983 óta tanítják „az algériai háború” történetét, de a francia nemzetgyűlés csak 1999-ben ismerte el, hogy Algériában „háború” és nem „rendfenntartás” történt. Azóta egyre több a gesztus jellegű megemlékezés Franciaországban a 400 ezer besorozott katona előtti tisztelgéstől az 1961-ben Párizsban lemészárolt algériai tüntetők tiszteletére állított emléktábla 2001-es felavatásáig. A megbékélés időszaka azonban még nem jött el teljesen, miután az algériai háború a mai napig megosztja a francia társadalmat.
Az áldozatok számát illetően nincs közmegegyezés: az algériai történészek szerint az ötvenes években kilencmilliós lakosú országban mintegy másfél millióan vesztették életüket a hét és fél évig tartó harcokban, a francia történészek szerint viszont a konfliktusnak csupán 400 ezer áldozata volt.
