Továbbra is nagy migrációs nyomás nehezedik az Európai Unióra, és ismét emelkedésnek indulhat az illegális határátlépők száma, ha kudarcba fulladna az EU-Törökország menekültügyi megállapodás – mondta az uniós külső határokon folytatott határigazgatási együttműködésért felelős uniós ügynökség (Frontex) vezérigazgatója egy német lapinterjúban.
Fabrice Leggeri a Die Welt című lapban az EU-Törökország megállapodás esetleges bukásának lehetséges következményeiről elmondta, hogy valószínűleg emelkedne a Törökországból érkező „irreguláris migránsok” száma és nem lehetne többé visszaszállítani őket a görög szigetekről Törökországba.
Arra a kérdésre, vajon Recep Tayyip Erdogan már most úgy tesz, mintha „zsilipőr” lenne és átküld menekülteket az EU-ba, a francia uniós tisztségviselő azt mondta, hogy nem tapasztalni erre utaló jeleket. Júliusban nagyjából 1800-an keltek át szabálytalanul Görögországba, holott még februárban és márciusban is naponta érkeztek ennyien – tette hozzá. Azt is elmondta, hogy a törökországi puccskísérlet óta ugyan érkezett néhány török állampolgár, de nem érzékelhető „említésre méltó hatás”.
Kiemelte, hogy az EU-Törökország megállapodás tavaszi életbe lépése óta Törökország „nagyon jól” együttműködik Görögországgal és az ügynökséggel, és „együtt egyre jobban sikerül már Törökországban ellenőrizni a migrációs áramlásokat”.
Arra a kérdésre, előfordulhat-e ismét a tavalyi eset, amikor minden korábbinál többen, egymillióan érkeztek az EU-ba, azt mondta, hogy az EU tanult a 2015-ben történtekből, de „továbbra is roppant nagy a migrációs nyomás”, mert Szíriában változatlanul polgárháború van, az Iszlám Állam terrorszervezet Észak-Afrikában is megvetette a lábát és „a szegénység még mindig szorosan a markában tartja a világ számos részét”.
A 2015-ös fejleményekkel kapcsolatban arra a kérdésre, vajon „kapuzárási pánikot” váltott-e ki a magyarországi ideiglenes műszaki határzár megépítésének bejelentése, Fabrice Leggeri elmondta: „a migránsok észrevették, hogy gyakorlatilag nyitva állnak az EU kapui, és mivel érezték, hogy ez nem lesz tartós, kihasználták a lehetőséget”. Arra a kérdésre nemmel válaszolt, hogy kerítések megállítják-e a menekülteket.
A Frontex vezetője a jelenlegi bulgáriai helyzetről szólva kiemelte, hogy a tagállamoknak a jelenlegi 112 mellé még legkevesebb 100 embert kellene küldeniük a Frontex helyi műveleteinek támogatásához, mert többen kelnek át Görögországból vagy Törökországból Bulgáriába. Azonban nincs szó akkora számokról, mint tavaly a Nyugat-Balkán esetében, általában véve pedig az tapasztalható, hogy a migrációs áramlások szétágazódnak, mert „a migránsok és az embercsempészek új utakat találnak”.
Hangsúlyozta, hogy a Frontex továbbra is sürgeti legális migrációs útvonalak, lehetőségek kialakítását. „A határvédelem és az Európába vezető legális utak nem kizárják, hanem kiegészítik egymást”, mert a legális lehetőségek révén csökken a külső határokra nehezedő nyomás.
Arra a kérdésre, hogy mennyi embert kellene befogadnia az EU-nak évente, azt mondta, hogy erről a tagállamoknak kell egyeztetniük az Európai Bizottság bevonásával.
A Líbia, illetve Egyiptom és Olaszország közötti tengeri migrációs útvonal helyzetéről szólva kiemelte, hogy az Olaszországba érkezők száma „elég stabil”, az idén eddig csupán három százalékkal emelkedett tavalyhoz képest.
Arra a felvetésre, hogy sokan bírálják a Frontexet, mert csupán „komphajózási szolgáltatást” nyújt a térségben, elmondta, hogy most nem lehetséges az embercsempészek elleni küzdelem a partok közelében, mert Líbia túl veszélyes, de a tervek szerint ősztől részt vesznek a líbiai parti őrség munkatársainak kiképzésében.
A Frontex átalakításáról szólva kiemelte: az a legfontosabb, hogy legyen egy állandó operatív egység, amelyhez a tagállamok 1500, napokon belül mozgósítható embert biztosítanak. Azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság eredeti javaslata alapján a Frontex akár az adott tagország egyetértése nélkül is részt vehet egy-egy határszakasz igazgatási feladatainak elvégzésében, az ügynökség vezetője elmondta, hogy megtalálták a kellő egyensúlyt: először a Frontex tárgyal az adott nemzeti hatósággal, és ha nem jutnak egyetértésre, az ügyet napirendre veheti az ügynökség igazgatótanácsa, amely megerősítheti a vezérigazgató javaslatát, vagy pedig „politikai döntést” hozhat a tagállami kormányokat képviselő uniós testület, az Európai Unió Tanácsa.
