Kína nem ígéri, hogy lemond a katonai megoldás alkalmazásáról, és fenntartja, hogy megtesz minden olyan lépést Tajvan ügyében, amelyet szükségesnek tart – olvasható a kínai nemzetvédelmi minisztérium napokban kiadott fehér könyvében.
A dokumentum a Tajvani-szoros békéjét és stabilitását veszélyeztető „legsúlyosabb közvetlen fenyegetésnek” nevezi a sziget szakadár vezetőit, úgy fogalmaz, hogy az ott kormányzó Demokratikus Haladó Párt (DPP) „makacsul” törekszik a függetlenségre, nem ismeri el az „egy Kína elvet” magában foglaló 1992-es megállapodást. A sziget vezetése a függetlenség elérése céljából egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megszakadjon a kapcsolata Pekinggel, és ebben külföldi erőkre is támaszkodik – írják.
A minisztérium a fehér könyvben hangsúlyozza: a Tajvannal szembeni állásfoglalás nem az ott élő honfitársak ellen irányul, hanem csupán a „szeparatisták kis számú csoportja és a befolyásolásra törekvő külső erők ellen”.
„Kína újraegyesülésének be kell következnie, és be is fog következni” – szögezik le a dokumentumban, amely szerint Kína eltökélt és képes is arra, hogy megvédje nemzeti szuverenitását és területi egységét, valamint soha nem fogja megengedni, hogy területének bármely része elszakadjon. A kínai haderők „le fognak győzni bárkit, aki megpróbálja elszakítani Tajvant Kínától, és bármi áron megvédik a nemzet egységét” – hangsúlyozták.
Az Egyesült Államok július elején egy több mint kétmilliárd dolláros fegyverértékesítést hagyott jóvá a tajvani hadseregnek, és ez azonnal kiváltotta Peking heves tiltakozását. Röviddel ezután tovább ingerelte a kínai kommunista vezetést, hogy Caj Jing-ven tajvani elnök a karibi térségben tett látogatása előtt és után útba ejtette az Egyesült Államokat, ahol magas rangú delegációkkal találkozott. Az Egyesült Államok ugyan hivatalosan nem áll diplomáciai kapcsolatban Tajvannal, de informálisan támogatja a sziget önállóságát, és elsőszámú fegyverbeszállítója.
A kínai nemzetvédelmi minisztérium fehér könyve rámutat: az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália egyre erősödő katonai jelenléte és szövetségei bizonytalanságot keltenek az ázsiai és csendes-óceáni térségben.
A minisztérium állítása szerint a Kínai Népköztársaság fennállásának hetven éve alatt egyetlen fegyveres konfliktust vagy háborút sem kezdeményezett, noha ennek ellentmond az 1962-es kínai-indiai, vagy az 1979-es kínai-vietnami háború.
Az 1978-ban kezdődő „reform és nyitás” korszakban Kína a világbéke mellett kötelezte el magát – mutatnak rá -, ezért mintegy négymillió fővel lecsökkentette haderejét. Kína nem törekszik hegemóniára – emelik ki -, és soha nem fog fenyegetni egyetlen más országot sem, ahogy befolyásra sem tör mások felett.
A védelmi minisztérium ugyanakkor amellett foglalt állást, hogy a kínai hadsereg továbbra is küzdeni fog a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen és a Tibeti Autonóm Területen tevékenykedő szakadárok ellen, az ország területi és nemzeti egységének megóvását a haderők egyik legfontosabb feladataként megjelölve.
