Az iráni nukleáris program elfogadása ellen fog szavazni Ben Cardin szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának rangidős demokrata tagja. A bejelentésnek már nincs sorsdöntő jelentősége, de beárnyékolja Barack Obama győzelmét.
Cardin pénteki bejelentésének már nincs sorsdöntő jelentősége, hiszen Barack Obama elnök már 38 szenátusi szavazatot – a szükséges minimumnál néggyel többet – gyűjtött össze ahhoz, hogy ne lehessen felülírni a vétóját, amit arra a valószínűsíthető helyzetre helyezett kilátásba, ha a kongresszus – amelynek mindkét házába a republikánusok vannak többségben” – a megállapodás elvetése mellett dönt.
A tekintélyes zsidó származású, az elnökhöz közel álló politikus állásfoglalása mégis beárnyékolja Obama politikai győzelmét, amely bebiztosította, hogy a törvényhozás ne tudja meghiúsítani az Iránnal megkötött atomalkut. Cardin, aki a The Washington Postban pénteken megjelent írásában hozta nyilvánosságra álláspontját, Charles Schumer és Robert Menendez után csak a harmadik szenátor demokrata szenátor, aki elutasította a megállapodás támogatását.
Cardin a cikkében rámutatott, hogy noha a megállapodással „jelentős eredményeket értek el”, egyebek között Irán nukleáris tevékenységének ellenőrzése és másfél évtizeden át való korlátozása terén, egyúttal legitimálja az atomprogramot és az iráni gazdaságot is megerősíti.
Az amerikai törvényhozásnak szeptember 17-ig kell döntenie arról, hogy támogatja-e az Irán és a „hatok” (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország) által júliusban Bécsben elfogadott megállapodást, amelynek értelmében az iszlám köztársaság nukleáris programjának korlátozása fejében enyhítenek a Teherán ellen bevezetett nemzetközi szankciókon. A kongresszusi republikánus többség egyértelműen értésre adta, hogy Teheránnak tett engedménynek tekinti az alkut, ezért elveti azt. Obama viszont közölte: ha a kongresszus így döntene, ő vétózni fog. S a vétót a kongresszus csak akkor semmisíthetné meg, ha ezt követően a törvényhozás mindkét házában kétharmados többséggel Obama ellen szavaznak.
A száztagú szenátusban az elnöki vétó fenntartásához legalább 34 szavazat kell. Ennél már több is összegyűlt, ám az elnököt támogató negyvenegy voks esetén a demokraták obstrukcióval akár azt is meg tudnák akadályozni, hogy a republikánusok a határidő lejártáig egyáltalán napirendre tűzhessék a megállapodás elvetéséről szóló szavazást – ami szükségtelenné tenné az elnöki vétó kihirdetését.
Cardin állásfoglalása nyomán bizonytalanná vált, hogy az atomalku ügyében véleményt még nem nyilvánított öt demokrata szenátorból lesz-e három olyan, akinek segítségével meglesz az obstrukcióhoz szükséges negyvenegy szavazat. Az elnöki vétó elvethetetlenségének biztosításával az amerikai kormány minden esetre fontos erőpróbát nyert meg a republikánusokkal és Izraellel szemben.
Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a kongresszus két háza előtt márciusban elmondott beszédében személyesen érvelt a megállapodás ellen. Netanjahunak a John Boehner republikánus képviselőházi elnök általi – az amerikai külügyminisztérium megkerülésével történt – meghívása feszültséget keltett az amerikai és az izraeli kormány között. Több jelentős zsidó szervezet, köztük a Rágalmazás Elleni Liga, az Amerikai Zsidó Bizottság és az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) is a megállapodás ellen foglalt állást. A paktum elvetése mellett lobbizó szervezetek több millió dollárt fordítottak a kampányukra.
