Hazánkban az utóbbi hónapokban ismét fellángolt a társadalmi vita a kábítószerek, az új kábítószernek ugyan nem minősülő, ámde hasonló hatású szerek forgalmazásával, fogyasztásával kapcsolatban. Az elmúlt időszakban sorra nyíltak, és az idei év januárjától pánikszerűen zártak be a különféle – eddig kábítószernek nem minősülő – pszichoaktív anyagokat forgalmazó üzletek, shopok. Az eseményeket kísérő hírdömpingnek köszönhetően úgy tűnik, hogy a lakosság nagyobb része egyáltalán nincs tisztában a kábítószerekkel kapcsolatos legalapvetőbb információkkal sem, holott különösen a szülőknek, pedagógusoknak, bűnmegelőzéssel foglalkozó civil szervezeteknek, polgárőr egyesületeknek nem ártana alapos ismeretekkel rendelkezniük.
A cikk első része itt olvasható
A dizájner drog
A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervezet (INCB) éves jelentésében közzétett írás szerint a dizájner drogok olyan vegyületek, amelyeket a kábítószerlistán szereplő tiltott anyagok apró változtatásaival állítanak elő, kijátszva ezzel a törvényt. Az ENSZ bécsi székhelyű szakosított szervezete felhívja a figyelmet arra, hogy a világhálón terjednek azok az útmutatók, amelyek az újfajta pszichoaktív szerek készítési módját részletezik. Az INCB az ENSZ tagállamok kormányait a dizájner drog problémával való mielőbbi szembenézésre kéri. „Tekintettel a dizájner drogok használatának egészségügyi kockázataira, sürgetjük a kormányokat, hogy foganatosítsanak intézkedéseket az említett szerek gyártása, az azokkal való visszaélés és kereskedelem megakadályozása érdekében” – hangsúlyozta Hamid Ghodse, az INCB elnöke Londonban, ahol a tanulmányt publikálták. Az INCB követendő példaként említette azokat az országokat, ahol a kábítószer-fogyasztás és kereskedelem megelőzésével foglalkozó hatóságok ellenőrzése a tiltott komponensekhez szerkezetileg hasonló elemekre is kiterjed, lehetővé téve ezzel a dizájner drogok kiszűrését. A jelentés elsősorban a legnépszerűbbnek számító mefedront (2011. január 1-je óta az Európai Unió országaiban kábítószer) emeli ki a dizájner kábítószerek közül, amelynek a használata rohamosan terjed számos országban. A beszámoló szerint a szert interneten keresztül vagy a „smart shop” néven ismert boltokban lehet beszerezni, és a leggyakrabban fürdősóként vagy növényi tápsóként hirdetik. A mefedron hatása hasonló a kokainéhoz és az amfetaminéhoz, de a pontos hatásmechanizmusa a jelentés készültekor még nem volt ismert. A jelentésben az áll, hogy az új szer használatával összefüggő halálesetek száma Európában az utóbbi években jelentősen megnőtt, de Észak-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon is komoly problémát okoz a mefedron fogyasztása.
Az Európai Uniós tagállamok szabályozási technikái
A dizájner drogokkal szemben jelenleg egységes EU szintű fellépésről nem beszélhetünk, azonban a közelmúltban megjelent azon egyöntetű vélemény, hogy erősíteni, de leginkább jelentősen gyorsítani kell az uniós szintű mechanizmusokat, annak érdekében, hogy hatékony eljárási mód jöjjön létre e jelenségekkel szemben. A dizájner drogokkal szembeni tagállami fellépéseket értékelve kijelenthető, hogy a hatályos 2012. márciusa óta meglévő magyar szabályozás az egyik legrugalmasabb, és legjobb ilyen irányú szabályozás az EU tagállamaiban. Ezt a megállapítást bizonyítja, hogy bár a szabályozás még csak pár hete létezik, azonban a hazai smart shopok és dizájner drogot forgalmazó internetes honlapok egyik pillanatról a másikra eltűntek. Persze e cikk szerzője nem akarja azt állítani, hogy a jogi szabályozás megoldotta hazánkban a kábítószer problémát, pusztán azt, hogy rendkívül korszerű és hatékony eszközt adott a felderítéssel foglalkozó bűnügyi szervek kezébe, amellyel úgy tűnik e nyomozó hatóságok élnek, és maguk részéről mindent megtesznek e szerek terjesztése ellen.
Érdemes a magyar szabályozás előtt röviden áttekinteni az egyes EU tagállamok gyakorlatát a dizájner drogokkal szemben.
A lengyel szabályozás
Magyarország mellett a legjelentősebb lépéseket talán Lengyelország tette – hazánk előtt – a legális drogokkal szembeni fellépés terén. A jogi szabályozás indokául az szolgált, hogy a lengyel kórházak egyre gyakrabban számoltak be olyan anyagok miatt bekövetkezett mérgezésekről, amelyek nyilvánosan hozzáférhető, az ottani szóhasználattal „herbáriákból” származtak. A lengyel jogszabály egyértelműen a kínálókat, vagy más szóval forgalmazókat fenyegeti, a kábítószer-függőség elleni fellépésről szóló törvény módosítása révén megtiltották a „droghelyettesítők” gyártását, hirdetését, terjesztését és forgalomba hozatalát. A tilalmat megszegőkkel szemben kiszabható büntetés 5,000 és 250,000 euro között lehet, a terjesztés, hirdetés, kereskedelem 1 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Ez a jogszabály nem tartalmaz olyan kívánalmat, hogy előzetesen az anyagot károssá kellene minősíteni, más szóval valamilyen „listán” elhelyezni. A szabályozás értelmében az állami egészségügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján az ellenőrök bevonhatják egy „droghelyettesítő” forgalomba hozatali engedélyét 18 hónapig terjedő időtartamra, annak érdekében, hogy megvizsgálhassák az egészségre gyakorolt hatásait és, hogy biztonságos-e. A vizsgálatok költsége a terjesztőt terheli, amennyiben kiderül, hogy az anyag káros. Az ellenőrök 3 hónapig terjedő időtartamra üzlethelyiségeket is bezárhatnak.
Az ír szabályozás
A 2010 augusztusáig Írországban legálisan üzemeltethetőek voltak az úgynevezett head shopok, amelyek „legális drogok” árusításával foglalkoztak. 2010 márciusában azonban betiltottak számos olyan anyagot, amelyet ezek az üzletek korábban forgalmaztak és büntetőjogi szankcióhoz kötötték ezeknek az anyagokkal való kereskedelmet, illetve forgalomba hozatalukat. Emellett fordított bizonyítási terhet vezettek be, a „drogszerű” anyagok árusításával kapcsolatban. Az ilyen anyagokkal való kereskedés tilos, amennyiben ilyen anyag árusítása miatt indul eljárás a bolt tulajdonosának kell bizonyítani, hogy az anyag nem káros pszichoaktív anyag. A terjesztés, hirdetés, reklámozás minden formáját tiltják a drogszerű anyagok esetében is, az ilyen tevékenység bűncselekmény. E mechanizmus végső soron az ilyen üzletek megszűnését célozta és rövid idő alatt el is érte. Amennyiben a megfordított bizonyítási eljárás eredményeképpen az elkövető nem tudja bizonyítani, hogy a szer nem káros pszichoaktív anyag, akár 5 évi szabadságvesztéssel is büntethető.
A dán szabályozás
Általában az egyes új pszichoaktív anyagokat normál eljárási rendben, egyedi kémiai képlet feltüntetésével teszik fel nemzeti listájukra, amelyet egy végrehajtási rendelet tartalmaz. Ugyanakkor abban az esetben, ha kiemelkedően veszélyesnek nyilvánítanak egy anyagot nemzetközi döntés, határozat, vagy a Nemzeti Egészségügyi Tanács véleménye alapján az egészségügyi miniszter jogosult olyan rendeletet hozni, amely ellenőrző intézkedések alá vonja az adott anyagot. Ez az eljárás a Nemzeti Egészségügyi Tanács ajánlásának kibocsátásától számított 2-3 napon belül végbemehet. Nem befolyásolja az eljárás hosszát a kockázat elemzés eredménye.
A német szabályozás
Németországban a normál egyedi listázási eljárási rendben egy körülbelül 2 hónapos időintervallum után az Egészségügyi Miniszter kezdeményezésére a Szövetségi tanács (Bundesrat) jóváhagyásával, kormányrendelettel helyeznek el új anyagot a listán. Az eljárás csak azért vesz igénybe 2 hónapot, mert a Szövetségi Tanácsnak 6 hete van a tervezet megvizsgálására. Sürgősségi eljárásban azonban maga az Egészségügyi Miniszter is alkothat rendeletet, amelyet a hivatalos közlönyben megjelentetnek, ennek korlátozott hatálya van, egy évre szól. Ez alatt az egy év alatt a standard eljárással minden gond nélkül listázható az anyag a normál eljárás keretében. A sürgősségi eljárás 1 hét alatt lezajlik. A sürgősségi eljárásban az egyébként kockázat elemző feladatot is ellátó szakértői bizottság véleményét nem kell kikérni.
A spanyol szabályozás
Az úgynevezett egyedi listázás mellett, Spanyolországban is van elehetősége az egészségügyi és fogyasztóvédelmi ügyekért felelős miniszternek 5-15 napos döntéshozatali idő mellett utasításban ellenőrzési eljárást kezdeményezni.
Hollandia
Kevesen gondolnák, de Hollandiában is ismerik a sürgősségi eljárás egy anyagot 1 évre a kormány jóváhagyásával, miniszteri rendelettel egy héten belül ideiglenes listára lehet tenni. A standard egyedi listás eljárás 3-6 hónapot vesz igénybe.
Svédország
Speciális veszély, vagy életveszély esetén egyik napról a másikra módosíthatja a Kormány a nemzeti kábítószerlistát.
Egyéb európai megoldások
Alapvetően az olyan országokban, ahol nem léteznek ezek a sürgősségi mechanizmusok minimum 1 hónapot (Észtország, Görögország, Luxemburg, Szlovákia), de lehetséges, hogy akár 2-3 (Franciaország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Egyesült királyság, Horvátország,), vagy 6 hónapot (Ausztria, Románia), és néhány helyen bizony akár egy évet (Belgium, Ciprus, Portugália, is igénybe vehet a listára kerülése egy –egy pszichoaktív anyagnak.
Az Európai Uniós szabályozási kísérletek
Az 1990-es évek elejétől tűnt fel az Európai Unióban a dizájner drog. Egyes tagállamok a veszélyt felismerve – mint az látható volt – gyors és hatékony megoldásokat kerestek, míg más tagállamok gyakorlatilag nem találtak ilyeneket. Felmerült tehát a kábítószerekkel, illetve a dizájner drogokkal szembeni közös fellépés szükségességének a felismerése.
Ez a felismerés vezetett el a „A Tanács együttes fellépése (1997. június 16.) az új szintetikus kábítószerekre vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről” dokumentum megszületéséhez, amelyet az Európai Unió Tanácsa a holland elnökség alatt fogadott el 1997. június 16-án. „Új szintetikus kábítószer”-ként azokat a szereket definiálták, melyeknek korlátozott gyógyászati értéke volt, és az idő szerint nem jelentek meg az 1971-es Pszichotróp Anyagokról szóló ENSZ Egyezményben, bár ugyanolyan komoly fenyegetést jelentettek a közegészségügyre, mint az egyezmény I. és II. jegyzékében szereplő szerek. Az „új” jelző nem újonnan kitalált szert jelentett, inkább a visszaélésszerű használat új módjára vonatkozott. Az 1997-es együttes fellépés keretein belül több mint 30 új szintetikus kábítószert jelentettek, de kevés szer jelent meg nagy mennyiségben, vagy terjedt el. A legtöbb rövid ideig volt jelen az illegális kábítószerpiacon.
2002-ben az EU Kábítószer-ellenes cselekvési terve (2000-2004) alapján felülvizsgálták az együttes fellépést. A további fejlesztésre tett javaslatok elindították azt a folyamatot, melynek eredménye a 2005-ben kiadott 2005/387/IB számú Tanácsi Határozat, amely átvette az 1997-es együttes fellépés helyét.
A tanácsi határozat hat lépésből álló eljárást határozott meg az új pszichoaktív anyagok ellenőrzésével kapcsolatban:
1) a tagállam tájékoztatást nyújt a feketepiacon megjelent új „pszichoaktív” anyagról,
2) az Europol és a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (KKEM) – az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) közreműködésével – közös jelentést készít Tanács részére,
3) a Tanács konkrét anyagokkal kapcsolatos kockázatértékelést kérhet a KKEM-től,
4) a KKEM megküldi kockázatértékelő jelentését a Tanácsnak és a Bizottságnak;
5) a Bizottság ellenőrzési intézkedésekre vonatkozó kezdeményezést nyújthat be a Tanácsnak,
6) a Tanács határoz az anyagok ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről és a büntetőjogi intézkedések bevezetésének előírásáról.
A fenti eljárást 2005 óta mindössze két alkalommal alkalmazták: a Tanács döntése alapján 2007-ben a BZP, 2010-ben pedig a mefedron elnevezésű anyagot vetették alá ellenőrzési intézkedéseknek. E tanácsi határozatok valamennyi tagállamot kötelezik, hogy az azokban meghatározott anyagot, az úgynevezett „nemzeti” kábítószer listáikon meg kell jeleníteni, tehát ezen anyagokat „kábítószerré” kell nyilvánítani.
A tanácsi határozat hatályát az ENSZ kábítószerekről szóló egyezményeiben előírt kábítószer ellenőrző rendszer alapján határozták meg, és ezzel annak uniós megfelelőjét kívánták létrehozni. Hatálya olyan anyagokra terjed ki, amelyekről a korábban már említett ENSZ egyezmények nem rendelkeznek, ennek ellenére fenyegetést jelenthetnek a közegészségügyre nézve. A tanácsi határozatnak nem az új pszichoaktív anyagokra, vagy más szóval dizájner drogokra vonatkozó tagállami jogszabályokat kívánja helyettesíteni, hanem azokat az anyagokat kívánja szabályozás alá vonni, amelyek EU-szerte problémát jelentenek vagy jelenthetnek. Tehát itt egy európai szintű – az ENSZ egyezményeknél nyílván valóan rugalmasabb – kábítószerré nyilvánítási eljárásról van szó. Tény azonban, hogy ezen eljárás alapján is több hónapig is eltart egy-egy anyag kábítószerré nyilvánítása, ezért rendelkezik minden tagállam, így hazánk is saját „nemzeti” listával is. Magyarországon a „nemzeti listát az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvény melléklete tartalmazza. Ennek alapján hazánkban a ketamin nevű – főleg az állatgyógyászatban nagy mennyiségben felhasznált – anyag kábítószer, míg például Szlovákiában ezen anyag nem minősül kábítószernek.
A határozat, illetve a mechanizmus működéséről 2011. július 11-én bocsátotta ki értékelő jelentését az Európai Bizottság, amely azt mutatja, hogy az információcsere-mechanizmus hasznos eszköz, mivel felhívja figyelmüket a szomszédos országokban felderített új anyagokra. Némely tagállam szerint azonban még több – elsősorban a toxikológiai és igazságügyi szakértői – információra lenne szükség. A tagállamok többsége szerint pedig indokolt lenne aktívan nyomon követni azokat az anyagokat is, amelyekről a közös jelentést követően nem készül kockázatértékelés. Ezen új anyagokkal kapcsolatos információk hiányában a kockázatértékelés részleges ismereteken alapul, a hatékonyabb kockázatértékelés érdekében – például a toxicitás megállapítására vonatkozó vizsgálatok bevezetésével – további erőforrásokat kell rendelkezésre bocsátani. Több tagállam támogatja ezt a kezdeményezést.
Ami a döntéshozatal időbeni ütemezését illeti, a tagállamok hangsúlyozzák, hogy gyors fellépésre van szükség az új pszichoaktív anyagok kérdésének kezelése érdekében. A felmérés szerint a tagállamok többsége lassúnak tartja a döntéshozatalt: a BZP esetében 15, a mefendron esetében pedig 12 hónap telt el a közös jelentés elkészülte és az anyagok ellenőrzés alá vonása között.
A tanácsi határozat kétségkívül hatékony eszköze az új pszichoaktív anyagok uniós szintű kezelésének, különösen, ami a tagállamok közötti (a korai előrejelző rendszer keretében folyó) információcserét illeti. Ezen értékelés azonban három fontos hiányosságra világít rá azzal kapcsolatban, amikor ezen anyagokat egész Európára kiterjedő ellenőrzési intézkedéseknek vetik alá:
• Nem tudja hatékonyan kezelni a piacon megjelenő új pszichoaktív anyagok egyre növekvő számát, mivel igen hosszadalmas eljárásán keresztül egyszerre csak egy anyagra összpontosít.
• Működése visszaható jellegű: az ellenőrzés alá vont anyagokat rövid idő alatt hasonló hatást keltő újabb termékekkel helyettesítik, sokszor mindössze csekély mértékben módosítva azok kémiai összetételét.
• Nagyon leszűkíti az ellenőrzési intézkedések körét.
A Bizottság szerint olyan uniós szintű, átfogó válaszlépésre lenne szükség, amely lefedi valamennyi – a kábítószer-ellenőrzési és egyéb jogszabályok (többek között élelmiszer- és termékbiztonsági) közötti – határterületet. Ahhoz, hogy uniós szinten gyorsabb választ adhassunk a problémásnak vélt anyagok megjelenésére, a büntetőjogi ellenőrzési intézkedések mellett alternatív kockázatkezelési lehetőségeket kellene mérlegelni.
A korai jelző rendszer
Az új pszichoaktív anyagok felbukkanása illetve már ismert szerek, anyagok új felhasználási módozatainak megjelenése, mint az látható volt komoly társadalmi és népegészségügyi kockázattal járhat, mely probléma különösen a fiatalabb korosztályokat érinti.
Az Európai Unió erre válaszul egy három-lépcsős rendszert dolgozott ki és működtet a tagállamok szakértőinek bevonásával, melynek elemei: az információcsere, a kockázatelemzés és a döntéshozatal. A három-lépcsős rendszer első eleme, az információcsere a Korai Jelzőrendszer (EWS – Early Warning System) hálózatán keresztül valósul meg. Az EWS alapvető célja tehát az újonnan felbukkanó anyagokkal és használati módokkal kapcsolatos információk áramoltatása európai szinten. Az európai hálózat működését az egyes tagállamokban létrehozott nemzeti hálózatok egészítik ki, segítik. Az európai hálózat koordinációs feladatait az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (a továbbiakban: EMCDDA), míg a hazai hálózatét a Nemzeti Drog Fókuszpont látja el. Hazai szinten az információcsere a releváns állami intézmények, hatóságok, szakmai szervezetek és szolgáltatók, NGO-k bevonásával valósul meg. A Nemzeti Drog Fókuszpont feladata az információáramlás támogatása: az európai információk továbbítása a magyar hálózat tagjainak, a Magyarországon elérhető információk eljuttatása az európai hálózatnak, és a hazai hálózat tagjai közti információcsere hatékonyabbá tétele.
A magyarországi megoldás
Dizájner drog alatt – mint arról már esett szó – azokat az anyagokat értjük, amelyek büntetőjogi értelemben nem minősülnek kábítószernek, mivel sem a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében, sem a Bécsben, az 1971. évi február 21-én aláírt egyezmény mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyagok között, sem pedig az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény mellékletében meghatározott pszichotróp anyagok között nem szerepelnek, azonban élettani szempontból hatásuk azonos valamely, e listákon már szereplő kábítószer vagy pszichotróp anyag hatásával. A dizájner drog esetében valamely kábítószer vagy pszichotróp anyag képletén módosítanak jelentéktelen mértékben, aminek következtében bár az élettani hatás megmarad, a visszaélés kábítószerrel bűncselekménynek nem lehet elkövetési tárgya. A bűnszervezetek napjainkra komoly szaktudást szereztek, és könnyen tudnak hatásában a kábítószerekkel teljesen megegyező azonban a listákon nem szereplő anyagot előállítani. Egyes anyagok listára vétele rendkívül lassú, és bonyolult eljárás, amely részben jogalkotási probléma, részben vegyészeti szakkérdés, ugyanis a listára vétel előtt a kérdéses anyagnak meg kell határozni a pontos összetételét, képletét és különféle vegyészeti, és orvosi vizsgálatokat kell végezni vele.
A listára vétel
A két nemzetközi egyezmény módosítása a nemzetközi jog általános elvei alapján az csak az összes tagállam jóváhagyásával lehetséges. Az Európai Unió valamennyi állama, de a legtöbb ENSZ tagállam is fenntartja a jogot, hogy kábítószerré nyilvánítson olyan anyagot, amely nem szerepel a nemzetközi listákon. Magyarországon az előbb említett törvény melléklete tartalmazza a nemzetközi jogi szempontból nem, de a magyar büntetőjog alapján kábítószernek minősülő anyagok listáját.
Ahhoz, hogy Magyarországon egy-egy szer a nemzeti kábítószer listára kerülhessen az említett törvény módosítása szükséges, amely meglehetősen lassú eljárás. Ezt megelőzően az anyagot szakértőknek meg kell vizsgálniuk. Ennek során meg kell állapítani a kérdéses anyag pontos összetételét, képletét – hiszen a kábítószer listákon csak pontosan meghatározott anyagok szerepelhetnek –, valamint élettani hatását, veszélyességét stb. Egy-egy ilyen vizsgálat hónapokat vehet igénybe, ezen idő alatt 2012-ig gyakorlatilag legyen e szer bármenyire is veszélyes az emberi egészségre szabadon volt forgalmazható.
A dizájner drog szabályozás
2012. április 2-án lépett hatályba a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, valamint az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet. Eddig Magyarországon a dizájner drogoknak tekinthető anyagokkal kapcsolatos szabályozás nem volt. A kormányrendelt értelmében, új pszichoaktív anyag: az 1. melléklet C) jegyzékén szereplő anyag vagy vegyületcsoport.
Tehát a rendelet értelmében már nem csak a kábítószerekkel végzett (ipari, gyógyászati stb.) tevékenység engedély köteles, de megjelentek a rendelt C ) jegyzékén a dizájner drogok is.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a magyar szabályozás európai mértékkel mérve is a legrugalmasabb és a legkorszerűbb. Annak ellenére, hogy a listát kormányrendelet melléklete tartalmazza, így egy-egy új anyag felvételére kormánydöntés szükséges, a C) jegyzék az egész EU-ban egyedülálló módon ötvözi az egyedi, illetve a generikus képletek előnyeit.
Mint arról már szó volt a kábítószereket az ENSZ, illetve a hazai „listákon” egyedi, egzakt képletekkel kell nyilvántartani, ugyanis a bűncselekmény megvalósulása szempontjából rendkívüli a jelentősége annak, hogy az elkövető pontosan, előre tudhassa, hogy mely anyagok minősülnek kábítószernek és melyek nem. A generikus, más szóval „törzsképlet” azt jelenti, hogy a listán csak az adott anyagcsoport minden tagjára jellemző lánc kerül fel, így a bűnözők bármilyen változást is eszközöljenek az anyagszerkezetében – amely még rendelkezik a pszichoaktív hatással – az meg fog felelni a listán lévő törzsképletnek. Ezzel a megoldással Magyarország megoldotta a dizájner drog szabályozás legfőbb problémáját. Persze a generikus képletek mellett egyedi képletek is szerepelhetnek a C) jegyzéken, így került fel rá az úgynevezett GBL (vagy más szóval gina is).
Érdemes tudni, hogy a GHB nevű anyagnak, amely eddig is kábítószernek minősült az úgynevezett humán prekurzora a GBL, amely azt jelenti, hogy a GBL az emberi szervezetbe jutva GHB-vá azaz kábítószerré alakult. Eddig a GBL szabadon forgalmazható anyag volt, április 2-dika óta ezen anyag forgalmazása, felhasználása is engedély köteles tevékenység.
Egyedi képlet alapján a C) jegyzékre egy-egy anyag egy éves időtartamra kerülhet fel, ezen idő alatt el kell végezni az anyaggal kapcsolatos úgynevezett kockázatelemzést, és ennek alapján döntést kell hozni arról, hogy kezdeményezi-e a Kormány a gyógyszertörvény módosításával az anyag kábítószerré nyilvánítását, avagy nem. Egy év után a C) jegyzékről az anyag lekerül.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 183/B. § alapján visszaélés új pszichoaktív anyaggal bűntettet követ el, aki új pszichoaktív anyagot az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezért három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Új pszichoaktív anyaggal való legális tevékenység céljából gyógyászati célú tevékenységi engedély és eseti kutatási engedély adható ki. A kérelmezőnek rendkívül szigorú feltételeknek kell megfelelnie, amely kizárja, hogy ilyen anyag engedélyestől azzal visszaélést elkövetőhöz kerüljön. Nem gyógyászati célú tevékenységi engedély kábítószer, pszichotróp anyag, valamint új pszichoaktív anyag gyártására, beszerzésére, raktározására, tartására, átadására, használatára és a velük kapcsolatos oktatásra, kutatásra, elemzésre bűnüldöző, rendvédelmi szervek, a Magyar Honvédség, valamint a kábítószer-vizsgáló laboratóriumok részére adható csak.
A visszaélés kábítószerrel bűncselekmény
A teljesség igényével érdemes megismerkedni a visszaélés kábítószerrel bűncselekmény törvényi tényállásával, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben kijelenthető, hogy hazánk szabályozása európai mércével mérve meglehetősen szigorú, és rendkívül korszerű. Részben a terjesztőkkel szemben adott esetben a lehető legsúlyosabb büntetést is alkalmazza, a másik oldalon a rendelkezés célja a fogyasztók reszocializációja, gyógyítása.
282. § (1) Aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,
b) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
(3) Aki
a) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el,
b) kábítószer előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(5) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
b) a (2) bekezdés a) pontja esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés.
282/A. § (1) Aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
a) bűnszövetségben, illetőleg kábítószerfüggő személy felhasználásával,
b) hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva,
c) a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek vagy a büntetés-végrehajtási szervezet létesítményében
követik el.
(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
(4) Aki
a) az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig,
b) a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(6) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
b) a (2) bekezdés esetén bűntett miatt öt évig
terjedő szabadságvesztés.
282/B. § (1) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés,
a) ha a tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál vagy átad, illetve ilyen személy felhasználásával kábítószert forgalomba hoz vagy azzal kereskedik,
b) ha az elkövető oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén, illetőleg annak közvetlen környezetében kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik,
c) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben követik el.
(3) A büntetés öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha
a) a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre,
b) a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben, illetve hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, e minőséget felhasználva
követik el.
(4) Aki az (1) vagy a (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésére irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag, illetőleg szer kóros élvezetéhez segítséget nyújt, vagy ilyen személyt erre rábírni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekmény elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat.
(7) Ha a bűncselekményt csekély mennyiségű kábítószerre követik el, a büntetés
a) az (1) bekezdés esetén vétség miatt két évig,
b) a (2) bekezdés, illetve a (3) bekezdés b) pontja esetén bűntett miatt öt évig
terjedő szabadságvesztés.
282/C. § (1) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az a kábítószerfüggő személy, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követik el.
(4) A büntetés bűntett miatt az (1) bekezdés esetén öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el.
(5) Ha a bűncselekményt a kábítószerfüggő személy csekély mennyiségre követi el, a büntetés vétség miatt
a) az (1) vagy a (2) bekezdés esetén egy évig terjedő szabadságvesztés,
b) a (3) bekezdés esetén két évig terjedő szabadságvesztés.
283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt,
a) aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart [282. § (5) bek. a) pont],
b)-d)
e) az a kábítószerfüggő személy, aki
1. jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [282/C. § (1) bek. és (5) bek. a) pont],
2. f) az a kábítószerfüggő személy, aki az e) 1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselekményt követ el,
feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.
Szerző: Gratzer Gábor
Forrás: Biztonságpiac.hu
