Történelmi pillanatnak számít Vietnamban, hogy a WWF szakembereinek 15 év után először sikerült lencsevégre kapni az ázsiai unikornisnak nevezett szaolát.
A fokozottan veszélyeztetett fajt 1992-ben fedezték fel, 1999 óta azonban nem láttak élő példányt a természetvédők. A szaolának már csupán pár száz egyede él Vietnám és Laosz határán. A különleges fajra leselkedő leggyakoribb veszély az orvvadászat: a természetvédelmi őrök több mint 30 ezer hurokcsapdát távolítottak el és több mint 600 illegális vadásztábort számoltak fel a szaola természetes élőhelyén 2011 óta.
Egy vietnami antilopot, helyi nevén szaolát, a bolygó egyik legritkább és legveszélyeztetettebb emlősét 15 év után először sikerült lencsevégre kapni Vietnámban. A rejtélyes fajt idén szeptemberben egy kameracsapdával sikerült lefilmezni, amelyet a WWF és a vietnámi kormány Erdővédelmi Hatósága közösen állított fel az Annamite-hegységben.
“Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk a felvételeket! A dél-kelet ázsiai természetvédők számára a szaolák ’szent grálnak’ számítanak, így meglehetősen izgatottak lettünk. Ez egy lélegzetelállító felfedezés, amely reményt ad arra, hogy a faj populációja megerősödjön” – nyilatkozta lelkesen Dr. Van Ngoc Thinh, a WWF Vietnám igazgatója.
A fokozottan veszélyeztetett szaola a szarvasmarha rokona, kinézete azonban az antilopéra hasonlít. Két párhuzamos, hegyes végű, akár 50 centiméteres hosszúságú szarvairól lehet felismerni. Méltán emlegetik “ázsiai unikornisként”, hiszen egy különösen ritkán látott fajról van szó. Korábban csupán 1999-ben rögzített képet szaoláról egy kameracsapda, amelyet a laoszi Bolikhamszaj tartományban állítottak fel a szakemberek. 2010-ben a Bolikhamszaj tartománybeli falusiak elfogtak ugyan egy szaolát, az állat azonban nem sokkal azután elpusztult.
„1998-ban láttunk utoljára vadon élő szaolát Vietnámban. Történelmi pillanat ez abban a harcban, amelyet országunk különleges biodiverzitásáért folytatunk. Igazolja továbbá, hogy a kritikus helyzetben lévő szaola populáció védelme érdekében hozott intézkedések hatékonyak” – nyilatkozta Dang Dinh Nguyen, a vietnámi Erdővédelmi Hatóság helyettes igazgatója.
A WWF által indított program keretei között ugyanis egy új, innovatív rendészeti modellt hoztak létre azon a területen, ahol a szaolát sikerült lencsevégre kapni. Az új modell szerint a természetvédelmi őröket a helyi lakosságból toborozzák. Feladatuk, hogy eltávolítsák az állatok befogására kihelyezett csapdákat, valamint felvegyék a harcot az illegális orvvadászattal, amely a legnagyobb veszélyt jelenti a faj fennmaradására.
A szaolát mint fajt a vietnami kormány a WWF segítségével nem is olyan régen, 1992-ben fedezte fel a Vu Quang erdőben, Laosz és Vietnám határán. A szaola a 20. századi felfedezések leglátványosabb faja: a tudomány számára mindaddig ismeretlen, nagytestű emlősállat. Ez alatt a 20 év alatt azonban sajnos keveset sikerült megtudni a vietnami antilop viselkedéséről. Rendkívül nehéz az állatot megpillantani, így a populáció pontos létszámát a természetvédők nem tudták megállapítani. Legjobb esetben is csupán pár száz, talán ezer példány él a távoli, sűrű erdőkben, Vietnám és Laosz határán. Az itt található Annamite-hegység élővilága rendkívül gazdag, számos, csak itt őshonos állat-és növényfajjal. A szaolán kívül két új szarvasfajt is felfedeztek itt: 1994-ben az óriás muntyákszarvast és 1997-ben a Truong Son muntyákszarvast.
A WWF alternatív megélhetési lehetőségeket is biztosít a Szaola Nemzeti Park körül élő közösségeknek, hogy visszaszorítsa az orvvadászatot és biztos jövedelmet biztosítson a helyi falusiak számára. Ez a tevékenység egy szükséges kiegészítője az erdészeti intézkedéseknek és a fajvédelmi erőfeszítéseknek, amely segíti majd a vadállomány regenerációját.
Forrás: WWF/BP
