Civilek között békeidőben komoly viták folynak arról, hogy mekkora és milyen összetételű legyen egy ország hadereje a XXI. században. Ha ugyanis bármilyen katonai konfliktusra sor kerülne, a szemben álló erők már közel sem ugyanazokkal a fegyverekkel és hadieszközökkel csapnának össze, mint a korábbi világégések során. De akkor milyen szerepe, mekkora jelentősége van egy ország klasszikus haderejének? Mennyire korszerű a magyar hadsereg? Milyen fejlesztésekre van szükség? A kérdések megválaszolására az egyik legelismertebb hazai honvédségi szakértőt sikerült megnyernünk. Kis-Benedek József nyugállományú ezredest, a Magyar Hadtudományi Társaság elnökhelyettesét, aki több mint tíz évet szolgált külföldön, több oktatási intézményben is tanít, többek között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának óraadó tanára.
— A XXI. században mekkora hadseregre, milyen összetételű haderőre van szüksége egy országnak?
— Katonai körökben is sokszor felmerül ez a kérdés, és sokféle álláspont alakult ki. Egy haderő elsődleges célja a saját ország védelmének biztosítása, így van ez a NATO-országok esetében is. Korábban néhány állam katonai vezetői – így Magyarországé is – azt a nézetet képviselték, hogy nincs szükség jelentősebb önálló hadseregre, nem kell foglalkozni a direkt védelemmel, mert a NATO úgyis megvédi az adott országot. Meggyőződésem, hogy ez egy szemellenzős megközelítés, ugyanis a NATO mi vagyunk, nekünk kell magunkat megvédeni! A NATO alapvetően úgy működik, hogy minden tagállam létrehoz egy saját haderőt, amelynek bizonyos szervezeteit, illetve képességeit felajánlja a szövetségesek részére.
— Európában bekövetkezhet katonai konfliktus?
— Ha a kihívásokat a szűkebb régiónkban nézzük, akkor kijelenthető – és ezt a NATO-tanulmányok is alátámasztják –, hogy belátható időn belül nincs háborús veszély, jelenleg Európában nem kell hagyományos háborútól tartani. A délszláv polgárháború óta nem volt jelentős konfliktus, és szerencsére Magyarországnak sem kell külső támadással számolnia.
— Akkor a nemzeti hadseregek fenntartása csak formális erődemonstráció?
— Egy ütőképes hadsereg felállítását lehet erődemonstrációnak nevezni, de ennél valójában sokkal többről van szó. Tudjuk, hogy békeidőben a politikai katonai szövetségek jönnek és mennek, barátságok szövődnek és megszűnnek – és ezeket a változásokat nem lehet pillanatok alatt követni haderőszervezéssel, a mindenkor bevethető, ütőképes, hatékony hadsereg nem állítható fel hetek-hónapok alatt. Nyilvánvaló, hogy bizonyos szintű, bármikor bevethető haderőre egy közepes méretű országnak is szüksége van. Miközben van olyan ország is, amelynek nincs hadereje, ilyen például Izland, de más a geopolitikai helyzete, történelme, és senki nem fenyegeti a szigetállamot. Mi azonban olyan térségben élünk, amely mindig is egy keleti–nyugati átvonuló terület volt, és sajnos az is marad. Magyarországon korábban néhányan azt a téves következtetést vonták le, hogy ha béke van, akkor nekünk nem kell haderőt fejleszteni, nincs szükségünk harckocsikra, tüzérségre vagy komoly légierőre, elegendő az úgynevezett különleges erőket, illetve kis méretű mozgékony alakulatokat fenntartani és azokat fejleszteni. Erre én azt mondom, hogy ez csak részben igaz, nem lehet eltekinteni attól, hogy legyen egy valóban ütőképes szárazföldi haderőnk, illetve az országunk légterét biztosító légierő. Ezt különösen alátámasztják azok az események, amelyek az elmúlt időben a szomszédos országokban történtek, gondolok itt például a Krím félsziget megtámadására.
— Hogy áll a Magyar Honvédség fejlesztési elképzeléseinek megvalósítása?
— A Zrínyi 2026 terv tartalmazza az előbb említett célok eléréséhez szükséges feladatokat, illetve az azok megvalósításához szükséges pénzügyi, anyagi és humán feltételek megteremtését. Sajnálatos, hogy ezt az összetett munkát majdnem nulláról kellett kezdeni. Egy olyan, alig-alig létező hadiiparból kell egy korszerű konstrukciót kialakítani, amelyet jelenleg a régi hadiipari cégek romjaira épült magáncégek működtetnek, az elmúlt évtizedekben ugyanis ezek a területek nem kaptak jelentősebb állami megrendelést, hozzájárulást. Mindezeken túl szükség van azokra az erőkre is, amelyeket a békefenntartáshoz tudunk felajánlani a NATO-szövetségeseinknek, de azokhoz a feladatokhoz elsősorban a könnyű fegyverzetű alakulatok, illetve az úgynevezett különleges erők szükségesek. Ezek a fejlesztések azonban csak a haderő szárazföldi részére vonatkoznak, a légierő vonatkozásában egyértelműen látszott, hogy ezen a területen nagy elmaradásaink voltak.
— Sikerült behozni a lemaradásokat?
— Részben igen. A korábbi szovjet technikát, a MIG gépeket lecseréltük Grippenekre, a pilóták kiképzése pedig átkerült Kanadába, majd mivel ez nagyon drága volt, jelenleg saját bázison végezzük a kiképzést. A légierő 14 Grippen vadászgépe elegendő Magyarország légvédelmének biztosítására, sőt egy megállapodás eredményeként már hozzájárulunk Szlovénia, illetve – a német légierővel együttműködve – a balti országok légterének biztosításához is. Ez végeredményben azt is mutatja, hogy olyan ütőképes légierőnk van, amelyet nemzetközi szinten is jegyeznek.
— Mi a véleménye arról az álláspontról, hogy folyamatosan csökken a hagyományos fegyvernemek szerepe, ma már egészen más eszközökkel történne egy összetűzés, sőt inkább a kiberháborúkra kell felkészülni?
— Van ebben igazság, egy mai háború gyökeresen másképpen zajlana, mint korábban – már csak azért is, mert nem is mindig a nemzeti hadseregek vívják. Egyre gyakoribbak az úgynevezett proxy – azaz helyettesítő – háborúk, amit már nem a klasszikus hadseregek vívnak, hanem a hadseregek által működtetett különböző szabadcsapatok, milíciák vagy akár magántársaságok, amelyek fel vannak fegyverkezve, és a „hadsereg nevében” folytatnak háborút. Vannak olyan előrejelzések is – és ezek a szakirodalomban is egyre több helyen olvashatók –, hogy a mai világban a kibertevékenység fontossága legalább akkora, mint amekkora szerepet a légierő játszott a II. világháborúban. Ez a megállapítás arra is utal, hogy ha bármekkora és bármilyen összetételű hadsereget mozgathatnánk egyik helyről a másikra, az nem jelentene biztos győzelmet. Egy országot úgy is meg lehet bénítani, hogy egyetlen lövés sem dördül el. Elegendő blokkolni azokat az életfontosságú rendszereket, amelyek ma az interneten és általában az informatikán, az információs technológián alapulnak. Ilyen például a bankrendszer, a közlekedésszervezés vagy az élelmiszer-ellátás. Ezekre a területekre, az alaptevékenységek rendőri, katonai biztosítására minden országban nagyon kell figyelni – de valójában ma már az ilyen támadások elleni védelem is nagymértékben a haderők feladatai közé tartozik. Mindezek azonban nem csak a haderőnek adnak feladatokat, nagyon nagy szerepe van a hátországi védelemnek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bankoktól kezdve a közlekedési infrastruktúrán át az élet nagyon sok területét fel kell készíteni arra, hogy a kibertámadásokkal szemben védettek legyenek.
— Mennyire korszerű, mennyire felkészült a magyar hadsereg?
— A mai Magyar Honvédség nem nevezhető korszerűnek, és túlzás lenne azt állítani, hogy minden tekintetben felkészült. Tudomásul kell venni, hogy a NATO-csatlakozásunk óta a mindenkori katonai vezetés nem túl sokat tett annak érdekében, hogy a haderőt fejlessze, sőt inkább negatív irányú folyamatoknak voltunk tanúi, inkább leépítették a csapatokat. Ha összehasonlításként megnézzük a ma birtokunkban lévő haderőt, a haditechnikai eszközöket, és azokat más országok – például a cseh, a lengyel vagy a román – haderőkhöz hasonlítjuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nálunk lényegesen kevesebb nyugati fegyverzet található, mint az említett országokban. Ilyen viszonyításban elmaradottak vagyunk, ideje megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket már többször megígértek, de a különböző kormányok tevékenységében nem a Magyar Honvédség fejlesztése volt a prioritás, a hadikiadások növelése nem tartozott a kiemelt feladatok közé. Tekintettel arra, hogy Oroszország tevékenysége miatt változtak a körülmények, a NATO pedig már megköveteli a GDP két százalékának hadseregfejlesztésre történő felhasználását, tovább már nem halasztható a haderő fejlesztése. Már csak azért sem, mert a beruházások meglétét a NATO részéről minden évben ellenőrzik. A tagországoknak készíteniük kell egy tervet, azt jóvá kell hagyatni, és a kormánynak minden évben be kell számolnia arról, hogy mit tettek a fejlesztés területén. E folyamat részként tavaly novemberben bejelentették, hogy 8000 fővel növelik a hadsereg létszámát. Természetesen ez csak az első lépések egyike, a korszerű hadsereg kiépítéséhez hosszú évekbe telik, nem is beszélve a pénzügyi források garantált biztosításáról. 2018 végén kormánydöntés alapján jelentős haderőfejlesztési intézkedésekre került sor a Zrínyi 2026 program keretében: 44 darab Leopard 2A típusú harckocsit, 24 darab PzH 2000 önjáró löveget vásároltak a szárazföldi erők részére, a légierő közepes szállító helikopterekkel gazdagodik, és szó van a légvédelem fejlesztéséről is. Fentiek bizonyítják azt az elkötelezettséget, hogy valóban megkezdődik a Magyar Honvédség átalakítása.
(Interjúnk a Biztonságpiac 2019 évkönyvben jelent meg, tavaly februárban.)