A második világháború okainak közös, átfogó elemzését és az egykori győztes hatalmak felelős együttműködését sürgette Vlagyimir Putyin orosz elnök a National Interest konzervatív amerikai folyóiratban és a Rosszijszkaja Gazeta című orosz kormánylapban pénteken megjelent terjedelmes cikkében.
Putyin a második világháború 75. évfordulójának valódi tanulságai című anyag megírását a múlt és a jelen előtti felelőséggel, valamint azzal a kívánsággal indokolta, hogy a tragédia többé ne fordulhasson elő. Emlékeztetett rá, hogy a második világháború oka az első világháborút lezáró, Németország számára megalázó versailles-i béke volt.
Az orosz elnök azzal vádolta meg a mai európai és különösképp a lengyel politikusokat, hogy a szőnyeg alá akarják söpörni a Csehszlovákia felosztásáról rendelkező, 1938-as müncheni francia-brit-német-olasz paktum jelentette „árulást”. Az orosz vezető történelmi dokumentumokat idéző írásában azt állította, ennek oka nemcsak az, hogy egyes európai országok megsértették a Prágával szembeni szövetségesi kötelességeiket, sőt Lengyelország részt vett az ország feldarabolásában is, de az is, hogy „a Szovjetunió volt az egyetlen, aki Csehszlovákia védelmére kelt”.
Rámutatott, hogy Varsó egy év alatt négyszer utasította el, hogy csatlakozzon egy nemzetközi beavatkozáshoz Csehszlovákia védelmében. Mint írta, Moszkva az utolsó pillanatig bízott a Hitler elleni koalíció lehetőségében, és éppen a müncheni paktum után értette meg, hogy a Nyugat biztonsági kérdésekben figyelmen kívül hagyja az érdekeit. Putyin szerint London és Párizs Berlin „megbékéltetését” célzó politikájának lényege Németország és a Szovjetunió egymásnak ugrasztása volt.
Emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1989 decemberében elítélte a Molotov-Ribbentrop paktumot mint Sztálin önkényének egyik megnyilvánulását, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy Moszkvának „nem volt más alternatívája”, mint hogy hadseregével 1939. szeptember 17-én benyomuljon Lengyelországba, gyakorlatilag az antant által 1919-ben javasolt, az ukrán és fehérorosz többségű területek határát jelölő Curzon-vonalig, különben Hitler az ország egész területét megszállta volna. Korabeli vezető brit politikusokat idézett, Churchillt, Lloyd George-ot és Halifaxet, akik megértéssel nyilatkoztak akkor az új szovjet határokról.
Putyin a balti államok bekebelezését is a szovjet „stratégiai katonai védelmi céljaival” magyarázta, azt állítva, hogy a három ország szerződés alapján, „a megválasztott kormányok” beleegyezésével csatlakozott a Szovjetunióhoz. „Ez megfelelt az akkori idők nemzetközi és államjogának” – írta. Sztálinnal kapcsolatban, akinek bűneit és a hibáit elismerte, arra hívta fel a figyelmet, hogy nyugat-európai vezetőkkel ellentétben sosem találkozott Hitlerrel. Rámutatott, hogy a Szovjetunió elutasította a háromhatalmi megállapodáshoz való csatlakozás Berlin által felkínált lehetőségét is.
Az orosz elnök szerint „veszélyes és valós fenyegetést” hordoz magában az Európai Parlament 2019. szeptember 19-i határozata, amely a közös múltfeltárás helyett a náci Németországot és a Szovjetuniót egyformán tette felelőssé a második világháború kirobbantásáért. Megengedhetetlennek ítélte, hogy a „megszállók” és a „felszabadítók” közé egyenlőségjelet tegyenek, az antifasiszta emlékművek megcsúfolását gyáva, a nácik örököseinek erőszakcselekményeit pedig véres aljasságnak minősítette. Sürgette a korszakra vonatkozó archívumok megnyitását, egyebek között a korabeli brit-német tárgyalások dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát. Kifejezte Moszkva készségét a történészi együttműködésre és vitára.
„A második világháború nem egyik napról a másikra történt. És Németország Lengyelország elleni agressziója sem volt váratlan. A korszak számos világpolitikai tendenciájának és tényezőjének eredménye volt. A háború előtti összes esemény egyetlen végzetes láncolattá állt össze. De kétségtelen, hogy ami az emberiség történelmének legnagyobb tragédiáját meghatározta, az az állami egoizmus, a gyávaság, az erőt gyűjtő agresszor kényeztetése, a politikai eliteknek a kompromisszumok keresésére való felkészületlensége volt” – fogalmazott Putyin.
„Nem lenne becsületes azt állítani, hogy a náci Németország külügyminisztériumának vezetője, Ribbentrop kétnapos moszkvai látogatása volt a második világháborúhoz vezető fő ok. Minden vezető hatalom felelős valamilyen mértékben annak kezdetéért. Mindegyik helyrehozhatatlan hibákat követett el, önhitt módon azt feltételezve, hogy túl lehet járni a többi eszén, a maguk számára egyoldalú előnyöket biztosítva, vagy kimaradva a közeledő, világméretű bajból. Az effajta rövidlátásért, a kollektív biztonsági rendszer létrehozásának elutasításáért életek millióival és kolosszális veszteségekkel kellett megfizetni” – tette hozzá.
Putyin úgy vélekedett, hogy a mai kihívásokra adandó válaszok keresésében fontos szerepe lehet a második világháború győztes hatalmai, az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagja – Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország – csúcstalálkozójának. Méltatta a békés fejlődésnek az 1945-ös jaltai és a San Franciscó-i konferencián elfogadott elveit, azt a mechanizmust, amely „lehetővé tenné a vezető hatalmak számára, hogy a köztük előforduló nézeteltérések megmaradjanak a diplomácia keretei között”. Az orosz elnök szerint az ENSZ BT ma is „egyedülálló mechanizmusa a nagy háború vagy a globális konfliktus megelőzésének”.
Putyin javasolta, hogy az „ötök” az általa kezdeményezett találkozójukon a kollektív kezdeményezések jövője, a béke és a biztonság kérdései mellett vitassák meg a világjárvány következében fenyegető gazdaság válság meghaladásának lehetőségeit is.
