Tagadta bűnösségét szerdán a II-III. kerületi bíróságon megkezdődött büntetőperben az a három férfi, akit foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetéssel vádol az ügyészség azért, mert felelősnek tartja egy fővárosi gyermekotthonban másfél évvel ezelőtt történt tragikus baleset miatt.
A vád szerint 2010 nyarán átmeneti gondozásba vett a II. kerületi, Rózsadombon lévő Cseppkő utcai gyermekotthon három testvért. Közülük az egyik, egy hároméves kisfiú, amikor egy novemberi napon néhány percre felügyelet nélkül maradt, magára rántott egy szekrényt, és olyan súlyosan megsérült, hogy öt nap múlva a kórházban életét vesztette. Az otthonba került kisfiú a maciját szerette volna levenni a szekrényről.
A halál oka a koponyasérülés mellett az oxigénhiány volt, amit az okozott, hogy a ledőlő szekrény összenyomta az alá szorult gyermek mellkasát. Ha legalább három percen belül kiszabadítják a kisfiút, feltehetően túléli az esetet maradandó sérülések nélkül. A tragédiát az okozhatta, hogy a parketta felpúposodott, és a szekrény instabillá vált, a nevelőtanár pedig percekre szem elől tévesztette a gyermeket – hangzott el a vádirat ismertetésekor.
A történtek nyomán munkavédelmi, illetve más foglalkozási szabályok megsértése miatt az ügyészség megvádolta az intézmény négy munkatársát, a munkavédelemmel foglalkozó dolgozót, a gondnokot, egy karbantartót, valamint az ügyeletes nevelőtanárt.
A munkavédelmis, egy középkorú, jogász végzettségű férfi a tárgyaláson azt hangoztatta, hogy minden kötelezettségének eleget tett, a szükséges ellenőrzéseket elvégezte, és ezt dokumentálni is tudja. Álláspontja szerint a tragédia nem munkavédelmi jellegű, sokkal inkább a pedagógusok, nevelők felelőssége a gyermekek környezetének kialakítása és felügyelete. Ha pedig mégis munkavédelmi szabályszegésről lenne szó, akkor azért elsősorban a munkáltató tartozik felelősséggel.
Az elsőrendű vádlott a tárgyaláson mintegy vádlóként vetette fel: miként történhetett meg az, hogy miközben megvádoltak három műszaki embert, aki nem is látta a gyereket, aközben fel sem merült a felelőssége például az otthon vezetőjének, aki az átmeneti nevelésbe vett gyermek gyámja volt. A vádlott ezzel összefüggésben a fővárosi ügyészségek kizárását is kérte az eljárásból, mert az otthon vezetőjének lánya a fővárosban ügyész. A férfi azt is kifogásolta, hogy egy gyermekvédelmi szakértő foglalt állást munkavédelmi kérdésekben, ami azután a vádirat fontos elemévé vált.
A férfi elmondta: munkája örökös aggódásból állt, szüntelenül figyelmeztette a vezetőket a problémákra, és dokumentált mindent, de a baleset előtt néhány héttel új igazgató érkezett, akivel rendkívüli módon megnehezült az együttműködés, a sajnálatos tragédia után viszont úgy néz ki, „majd a munkavédelmis elviszi a balhét”.
A másodrendű vádlott, egy ötgyermekes, immár nyugdíjas férfi, aki a tragédia idején az otthon gondnoka volt, és több mint negyedszázadon át dolgozott gyermekintézményekben, szintén tagadta bűnösségét. Elmondta, hogy 2010 őszén kérte az új igazgatót a műszaki tennivalókkal kapcsolatos konzultációra, ám ehelyett minden karbantartót hetekre kivezényeltek az otthon több hektár területű kertjének rendezésére.
A harmadrendűként megvádolt asztalost, aki karbantartóként dolgozott az otthonban, az ügyész arról faggatta, hogy tejesítette-e a munkaköri leírásában szereplő napi bejárási kötelezettségét, mire az idős szakmunkás elmondta: a tizenegyezer négyzetméternyi beépített terület számtalan helyiségének bejárása önmagában több mint egy napot venne igénybe, és akkor még nem is végzett semmiféle javítást, karbantartást. A férfi elmondta, hogy a nevelőszemélyzet jelezte a javítanivalókat, rangsorolták a feladatokat, és a balesetveszély kiküszöbölése első helyen szerepelt, azon kívül „nyitott szemmel” jártak az intézményben, de az épület vizesedése miatt felpúposodó parketta nem tűnt veszélyesnek.
Mindhárom vádlott elmondta, hogy a kisgyermek halálát okozó mintegy 160 centiméter magas, 60 centiméter széles, 20-30 kilogramm súlyú szekrény a tragédia időpontjában nem az eredeti helyén volt, de nem tudják, ki, mikor és miért mozdította el, talán a gyerekek, talán a velük foglalkozó felnőttek, nevelők, gondozók vagy akár a takarítónők. Azt viszont több vádlott jelezte, hogy a helyiségben korábban nagyobb gyerekek voltak elhelyezve, rájuk nem jelentett veszélyt ez a bútordarab, amelyből egyébként évek óta több tucatnyi volt az otthonban, és még soha nem okozott semmi problémát.
A büntetőperben az első tárgyalás után döntenek a megvádolt munkavédelmisnek a fővárosi ügyészségek kizárására irányuló indítványáról, majd a negyedrendű vádlott meghallgatásával folytatódik az ügy. A megvádolt nevelőnő a tragédia idején egy néhány méterre lévő helyiségben egy szintén rá bízott kislánnyal foglalkozott, feladatlapokat oldottak meg, és levágta a gyermek körmét.
Kamarás Péter sértetti képviselő, az elhunyt kisfiú családjának ügyvédje MTI érdeklődésére elmondta: az egyes személyek konkrét büntetőjogi felelősségétől függetlenül 25 millió forintos, nem vagyoni kártérítésért perlik az otthont fenntartó Fővárosi Önkormányzatot, és várják a polgári per első tárgyalásának kitűzését a Fővárosi Törvényszéken.
Forrás: MTI
