Miközben a globális biztonságpolitikát meghatározó kínai-orosz-amerikai háromszög fennmaradt, Washington szerepe folyamatosan gyengül. Európának az unió szervezeti kérdési mellett a migrációból adódó problémákat is kezelnie kell – mondta Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.
– Milyen tendenciák jellemezték a világ biztonságpolitikai folyamatait 2013-ban? Lát-e jelentősebb elmozdulást az eddig rögzült globális erőviszonyokban?
– Úgy látom, hogy az Egyesült Államok vezető szerepe és súlya mérséklődik. Emellett Kínában azt várják, hogy az ország 2027-re a bruttó GDP vonatkozásában világelsővé válik. Az amerikai külpolitika egyetlen térségre, a Csendes-óceánra koncentrál, amit én úgy fordítok le: Kínára. Az USA célja, hogy lassítsa Kína megerősödését, és vele szemben egy regionális szövetséget hozzon létre. Az amerikai külpolitikában a Közel- és Közép-Kelet csak a második vonalat jelenti. Mindezzel párhuzamosan azt látjuk, hogy Európa szerepe leértékelődött.
– Melyek a kínai stratégia főbb pontjai, céljai?
– Kínának még 10-15 évig békére van szüksége, hogy eldönthessen egy fontos kérdést: Ázsiában vagy a globális színtéren tölt majd be vezető szerepet. Bár a kettő nem zárja ki egymást, véleményem szerint Kína megszerzi a vezető szerepet Ázsiában, ahhoz azonban, hogy globális hatalom legyen, meg kell jelennie a világ óceánjain. Ebben olyan komoly ellenlábasai vannak, mint Japán és India. Kína stratégiai céljai kapcsán ki kell emelnem: az ország ma egyetlen kivétellel elismeri szárazföldi határait – a kivételt itt Kasmír jelenti -, ezzel szemben egyetlen tengeri határát sem ismeri el. A térségben található szigetek mindegyikére legalább három ország formál igényt. A szigetek mindenki számára kőolaj- és földgáz lelőhelyet, valamint halászati lehetőséget jelentenek.
– Mindezen felül milyen további tendenciák jellemzik a Kína-Oroszország-USA globális háromszöget?
– Oroszország dilemmája, hogy a fő bevételi forrást a kőolaj és a földgáz jelenti, a palagáz megjelenése pedig Moszkva stratégiai érdekeit sérti. Ugyancsak problémát jelent a szibériai kérdés: míg a terület gyakorlatilag lakatlan, jelenleg szinte csak Kína telepíti be a polgárait erre a területre. Emellett a zöldség-gyümölcs termelésnek mintegy 40 százalékát Kína állítja elő. Felmerül a kérdés: egy emberöltő múlva, ha a kínaiak többségbe kerülnek Szibériában, Moszkva mit fog csinálni? Fontos biztonságpolitikai vetülete ennek, hogy a jég olvadásával az Északi sarkkörön belül leértékelődik a Szuezi-csatorna, a világkereskedelem számára pedig megnyílik az északnyugati átjáró Alaszka és Szibéria között. Az ebből származó profit komoly biztonságpolitikai dilemmát jelent.
– Mi az új helyzet a Közel- és Közép-Keleten?
– A siíta és a szunnita ellentét egy teljesen új vetületet kaptak azzal, hogy Haszan Rohani lett az iráni államfő. Bár a hazai sajtóban szinte alig kapott nyilvánosságot, de Rohani bejelentette: hajlandó lemondani az atomprogramról. Emellett fontos megemlíteni, hogy Szíria eddig valamennyi vállalását teljesítette a vegyi fegyverekkel kapcsolatban. Mindez egy változást generál az amerikai stratégiában, és ma már azt mondják, hogy Bassár el-Aszad szír elnök a „kisebbik rossz”, hiszen a felkelők között az al-Kaida teret nyert, ez pedig egy sokkal aggasztóbb fejlemény. Eközben Szaúd-Arábia továbbra is azt követeli az amerikai tárgyalásokon, hogy az USA keményen lépjen fel Aszaddal, illetve Iránnal szemben, de erre az Egyesült Államok nem is hajlandó és nem is képes. Ebből adódóan Szaúd-Arábia Moszkvához közeledik, például a szocsi téli olimpia kapcsán titkosszolgálati együttműködést kötöttek: Rijád átadja azokat az információkat, amelyekkel a dagesztáni és csecsenföldi szélsőségesekről rendelkezik, cserébe pedig Moszkvától fegyvereket és titkosszolgálati információkat kap.
– Mi jellemzi mindeközben Európát?
– A török EU-tagság kérdése kapcsán, és a legutóbbi brit, francia és német nyilatkozatok fényében kijelenthető: „Európa megtelt”. Az a közelmúltban elhangzott kijelentés, miszerint az „európai multikulti megbukott”, öt évvel ezelőtt még az említett országok vezetőinek bukását jelentette volna, ma már viszont tényszerű és szükséges megállapítás. Európa vezető hatalma és a gazdaság motorja a második világháború vesztese, Németország. Berlinnek ma kevésbé van szüksége haderőre, jelenleg is a tendencia, hogy a hadsereget tovább csökkentik és a határai mentén csak semleges és szövetséges országok vannak.
– Hol van Európa helye a fent említett globális hatalmi háromszögben?
– Európában a dilemmát az jelenti, hogy a kontinensnek papíron mindene megvan: kül-, biztonság- és migrációs politikája, de a valóságban semmi sincs meg. Az európai határvédelem katasztrofális állapotban van. Az Európai Unió nemzeti célokat követ, a jövőt illetően pedig van francia és egy német koncepció. A német verzióban egy négylépcsős Európa felépítése szerepel: maga Európa, közösségi, tartományi, és az országok szintjeivel. A francia koncepció nemzetállamok szövetségeként képzeli el az uniót. Ez a két elképzelés kibékíthetetlenül ellentétes. Véleményem szerint Európa szerepe globális tekintetbe lassan, de leértékelődik, a kérdés az, hogy kivel leszünk stratégiai szövetségben. Ma adekvátnak tűnik a válasz, hogy az Egyesült Államokkal, de úgy látom, stratégiailag rá vagyunk utalva Oroszországra. Kína jelen van az EU-ba, de súlya jelen pillanatban még nem látható tisztán. Tény az, hogy Európa külkereskedelmének 50 százalékát ma Németország bonyolítja Kínával, vagyis stratégiai partnernek számít.
– Az USA-t említette mint az EU számára jelenleg reális stratégiai szövetségest. Mennyiben befolyásolja ezt a tavaly kirobbant megfigyelési botrány?
– Amióta a világ a világ, mindenki ezt csinálja. Snowden úgy tűnik, hogy nem pénzért tálalt ki, arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy a hidegháború alatt és után minden fél beépítette az embereit a „túloldalon”. A két nagy botrány, a Snowden-ügy és a WikiLeaks lelkiismereti okokról szól. A mostani ügy legnagyobb tanulsága, hogy az NSA-nél mintegy ezer embernek volt teljes körű hozzáférése az információkhoz, a botrány kirobbanását követően pedig 900-től megvonták ezt a jogot. Snowden Kínához, Hongkonghoz és Moszkvához fordult, de Kínáról és Oroszországról semmilyen információt nem hozott nyilvánosságra. Hírszerzés volt, van és lesz. A franciák a botrány kirobbanása után közölték, hogy elegük van abból, hogy Amerika mindenkit lehallgat, mire az USA közölte, hogy elegük van abból, hogy a franciák mindenkit megvesztegetnek. Miközben az Öt Szem országai az egész világot lehallgatják, Európában erre nincs meg a képessége, csupán a válságövezetek felett lévő műholdakról jönnek be adatok, ami a töredék töredékének számít globális viszonylatban. A tapasztalatok szerint akinek van hírszerzési képessége, az él is vele. 2013 lényege az volt, hogy ez kiderült, viszont a szakmabeliek erről tudtak. A Snowden-ügy azt bizonyítja, hogy globális képessége csak az USA-nak van, de nem biztos, hogy ezzel feltétlenül élni is kell.
– Szeptember 11. óta rengeteget fejlődött a globális biztonság. Mik lehetnek az új fenyegetettségek, kockázatok?
– Szeptember 11. után az Egyesült Államok ellen szárazföldi területen támadás nem történt, az azóta szervezett kísérleteket felszámolták. Európában három nagy robbantás volt: London, Madrid, Isztambul. A harmadik világban viszont terrorcselekmények tömkelegét látjuk, mert a puha célpontokat lehetetlen megvédeni – erre példa a volgográdi robbantások. Védelmet úgy lehetne biztosítani, ha a demokráciát csökkentik. Európában, az életszínvonal csökkenésével egyre több lesz az elégedetlen ember. Európa határait jelenleg nem tudja védeni: a kontinens nyitott a Földközi-tenger felől, de nyitott a török-bolgár határon is. Ezeken a pontokon egyre több olyan ember lép be az unió területére, akik veszélyforrást jelenthetnek. Angela Merkel szerint a náluk élő muszlimok tíz százaléka radikális, és ezek tíz százaléka az, aki hajlandó lehet terrorcselekményt elkövetni. A problémát azonban az jelenti, hogy nem tudni melyik az az egy százalék, aki potenciális elkövető. Éppen ezért nincs is százszázalékos védelem. A második világháború vége óta a Földön még egyetlen békés nap nem volt. Egon Bahr, a német biztonságpolitika atyja szerint a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben pedig kiszámíthatatlan.
A NATEA One Life programját nagyszerű ötletnek és kiváló kezdeményezésnek tartom. A programmal Ifj. Janza Frigyes, a NATEA projektmenedzsere révén találkoztam, és szinte azonnal írtam is egy cikket ennek kapcsán. A programot érintő munkakapcsolatunk jelenleg támogatói státuszban van, a jövőben a One Life bármilyen rendezvényén nagy örömmel veszek majd részt.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Novák Csaba
(Az interjú a Biztonságpiac 2013 évkönyvben jelent meg 2014 februárjában.)