A kormány a napokban fogadta el az Irinyi-tervet, amelyben a kiemelt hét kulcságazat között szerepel a védelemipar is. A Magyar Védelmiipari Szövetség elnökét, Zsitnyányi Attilát kérdeztük a tervvel kapcsolatban.
— A kormány a napokban fogadta el az Irinyi-tervet. Mit jelent ez a védelmi iparnak?
– Az Irinyi-terv a 2020-ig a gazdaságfejlesztés prioritásait tartalmazza, amelyben hét stratégiai ágazatot jelöltek meg, köztük a védelmi ipart. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) gazdaságfejlesztésért és -szabályozásért felelős államtitkára Lepsényi István a bejelentéskor elmondta, hogy a stratégia egyik célja, hogy az ipar aránya a bruttó hazai termékben (GDP) a jelenlegi 23,5 százalékról 30 százalékra emelkedjen 2020-ig, a stratégia megalkotásakor hét ágazatot nevezte meg, amelyek a fejlődés motorjai lesznek a következő években. A védelmi ipar fejlesztésével pedig az importfüggőség számottevő csökkentését szeretnék elérni a következő években, a honvédség és a rendvédelmi szervek ellátásának biztosítására.
– Voltak ennek a bejelentésnek előzményei?
— Teljesen természetes, hogy a védelmi és biztonsági ipar vonatkozásában más országokhoz hasonlóan állami szerepvállalás mellett szükséges egy hosszú távú és fenntartható, részletes fejlesztési stratégia kidolgozása. A Nemzetgazdasági Minisztérium égisze alatt 2012 januárjában véglegesített Védelmi- és Biztonság Iparra kidolgozott szakágazati stratégia tervezet jól összefoglalta az iparági problémákat, lehetőségeket és szükséges lépéseket.
Az akkor előkészített stratégia alapvető célja egy erősen specializált, high-tech színvonalú, export orientált védelmi és biztonsági ipar létrehozása volt. A cél megvalósítása érdekében vissza kell állítani az állam stratégiai pozícióját, elsősorban integrátorként, arra a ma még meglévő profilgazda hazai tulajdonú technológiai bázisra koncentrálva, amelyre mindez építhető. A szűkös költségvetési források még indokoltabbá teszik, hogy egy stabil, jogszabályok által garantált költségvetési háttér kerüljön kialakításra program- vagy projektköltségvetések formájában.
Bár ez a védelemipari stratégia az elmúlt években fiókban volt, de folyamatosan frissült így mindenképpen örülünk, hogy ebben a kérdésben előrelépés történt. Reméljük, hogy az Irinyi-terv részeként ez a korábban velünk együttműködésben kidolgozott stratégia jelenik majd meg.
Hozzá kell tennem, hogy a védelmi és biztonsági ipar vonatkozásában más országokhoz hasonlóan állami szerepvállalás mellett szükséges egy hosszú távú és fenntartható, részletes fejlesztési stratégia kidolgozása. A Nemzetgazdasági Minisztérium égisze alatt 2012 januárjában véglegesített Védelmi- és Biztonság Iparra kidolgozott szakágazati stratégia tervezet jól összefoglalta az iparági problémákat, lehetőségeket és szükséges lépéseket. Bár ez a védelemipari stratégia évek óta fiókban volt, de folyamatosan frissült így mindenképpen örülünk, hogy ebben a kérdésben előrelépés történt, reméljük, hogy az Irinyi-terv részeként a korábban velünk együttműködésben kidolgozott stratégia jelenik majd meg.
– Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter egy nyilatkozatában azt állította, hogy tárcaközi munkabizottság dolgozik Magyarország fegyvergyártási képességének megteremtésén. Ez azt jelenti, hogy csak a fegyvergyártást kívánja támogatni a kormányzat?
– Nem ismerem a konkrét nyilatkozatot, de remélem csak félreértésről van szó. A sajtó a bejelentés pillanatától kezdve az eredeti bejelentésben szereplő védelmi ipar és fegyverzeti eszközök helyett már hadiiparról és fegyvergyártásról beszélt, ez részben érthető, hiszen sokkal érdekesebb egy „fegyvergyártás” főcím a „védelemiparnál”. Ha az említett nyilatkozatban „fegyvergyártás”-t kicseréljük „védelemiparra”, akkor ez a kijelentés is teljesen rendben van de egyetértek azzal, hogy fegyvergyártásként természetesen erősen vitatható. Így a továbbiakban én azt remélem és abból indulok ki, hogy ez csak egy apró korrigálandó téves kijelentés.
A definíciók szintjén ezért is rendet kell tenni. Nemzetközi szinten létezik egy nagyon általános „biztonsági és védelmi ipar” kifejezés, (amely sok esetben még kiegészül a „repülőgép és űriparral”) ennél szűkebb terület a „védelemipar”, amelynek része a „hadiipar” és a „kettős felhasználású termékeket is gyártó ipar”. A hadiipar még szűkebb területe a fegyver és lőszergyártás.
– A tárcaközi munkabizottság is helyes elképzelés?
– Igen. Évek óta ennek létrehozását javasoljuk, hiszen bár amennyiben a védelmi ipar kerül szóba hajlamosak vagyunk mindig csak a honvédségre és a hadiiparra gondolni de nem lehet minden feladatot és felelősséget a Honvédelmi minisztérium „nyakába varrni”. Szükség van egy olyan „munkacsoportra” ahol jelen vannak a HM, MH, BM, OKF, Rendőrség, NGM és az ipar képviselői. Ahol a hazai beszerzésekkel, fejlesztési irányokkal és a közreműködőkkel kapcsolatban fel lehet mérni a valós helyzetet, objektív döntéseket lehet hozni, amelyek aztán végrehajtásra is kerülnek. Teljesen természetes, hogy az egyik alkalmazó (például a Magyar Honvédség) rövid távú érdekei nem feltétlenül egyeznek a saját irányító minisztériuma, például a Honvédelmi Minisztérium és annak cégei érdekeivel. Emellett ezek az érdekek köszönő viszonyban sincsenek mondjuk a BM, vagy az NGM esetleg az ország érdekeivel. Ebben a helyzetben kell okosnak lenni, végül egy szakmailag is elfogadható politikai döntést hozni és azt végrehajtani. Erre az egyik legalkalmasabb fórum egy munkabizottság.
– A 2010-es kormányváltást követően többször is kiemelt célként került megfogalmazásra, hogy a magyar védelemipart talpra kell állítani. Jól látom, hogy ez nem valósult meg maradéktalanul?
– Nem könnyű kérdés. Az biztos, hogy a kormányzati szinten megfogalmazott feladatokból a viszonylag kevés dolog valósult meg sajnos. Tulajdonképpen az elmúlt években az utóbbi évtizedek mélyrepülése zajlott a hazai védelemiparban, pedig korábban azt gondoltuk az aktuális helyzetből csak felfelé vezet az út. Hozzáértés hiánya, félreértelmezett problémák és lehetőségek miatti hibás döntések és azok eredményeinek elrejtésével próbálkozó ámokfutást követően az új Honvédelmi Miniszter kinevezésével úgy tűnik talán most elindulhat valami jó irányba. Szembe kell nézni a tényekkel, le kell vonni a következtetéseket, hogy újra elkezdhessünk építkezni. Ha működőképes hazai cégekre alapozva tesszük ezt, akkor a megfelelő végeredmény kockázata csökken, ehhez szükséges a profil szerinti cégkiválasztás az iparfejlesztések során. Ma elsősorban a meglévő termékekre, az import kiváltására kell koncentrálnunk, ha eredményeket akarunk elérni akkor rövid távon a termékfejlesztésekre kellene összpontosítanunk. Bár egyre nehezebb megfelelő szakembereket találni, azért a mérnöktudás még megtalálható. Ma az egyik legnagyobb feladat a bizalom helyreállítása, hogy a cégek újra együttműködjenek egymással és az állami szereplőkkel, merjenek belevágni a fejlesztésekbe, elhiggyék, hogy ha jót alkotnak, akkor azt itthon is megveszik tőlük.
Az elmúlt évek során a MH megrendelése a hazai védelemipari vállalkozások felé gyakorlatilag megszűnt. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott a nehéz gazdasági helyzet, de legalább olyan mértékben a nem megfelelő hozzáállás. Ez most pozitív irányba mozdult, minimális mértékű beszerzések elindultak. BM területén jobb volt a helyzet, itt voltak megrendelések és figyeltek arra is, hogy ha már vásárolni kell akkor legalább elsősorban hazai termékeket szerezzenek be. A következő évek egyik jelentős programja lehet a hazai tűzoltóautó gyártás újraindítása a BM HEROS vezetésével.
– Mekkora ma Magyarországon a védelemipar, hány társaságról beszélünk?
– A hadiipari tevékenységet végző cégek nyilvántartását a MKEH vezeti. Ez alapján közel 120 olyan cég van aki végez vagy végezhet valamilyen tevékenységet ezen a területen. Dolgozói létszámot tekintve szinte valamennyi régiós országtól elmaradunk, és sok területen a rendelkezésre álló termékek szempontjából sem túl rózsás a helyzet. A védelemiparban közvetlenül nagyjából 1700 ember dolgozik, de ezt a számot úgy kell érteni, hogy az iparágban érdekelt cégeknek, cégcsoportoknak összesen több tízezer alkalmazottja is van, vagyis ha onnan közelítjük meg a kérdést, hogy milyen kapacitása és képessége van Magyarországnak, akkor lényegesen jobb a kép. Így közvetve sokkal nagyobb a tétje a védelemipari terület sikerességének. Sok helyen kerül elő az a kritika, hogy a tradicionálisan vett magyar hadiipar jelentős része mára leépült. A régi nagy gyártókból szinte csak a RÁBA, GAMMA, CURRUS (gödöllői gépgyár) és két lőszergyártó cég maradt fent más néven és külföldi tulajdonban, de ezzel párhuzamosan megjelent sok új cég is. Az egyik legsikeresebb hazai fejlesztésű védelemipari export termék például a Pro Pátria radarja volt az elmúlt években. A valódi védelmi-hadi ipari tevékenységet végző néhány tucat céget a Magyar védelemipari Szövetség fogja össze. Ezek majdnem mind kkv-k (RÁBA kivételével), közvetlen állami tulajdonban a HM cégek és a BM HEROS ZRT-van. Saját fejlesztésű és exportképes termékek jellemzően a privát cégeknél találhatóak, ez érthető is, hiszen számukra a túlélés egyik útja a folyamatos fejlesztés, piaci megmérettetés. Az állami cégeknek nem is ez lenne elsősorban a szerepe, hanem az integráció, nagyobb lélegzetű projektek menedzselése, hiszen ott kifejezetten nem a csak időszakonként szükséges fejlesztési potenciál kiépítése a cél, hanem a minden körülmények közötti működtetéshez szükséges faladatok végrehajtására való alkalmasság és az ehhez szükséges kapacitások gazdaságos fenntartása.
– A magyar védelemipar milyen fegyvereket, védelmi eszközöket képes előállítani?
– Fontos azt látni, hogy ha a hadiiparról esik szó, akkor sokan csak egy harckocsira, egy helikopterre, egy rakétára, egy komolyabb műholdra vagy éppen hadihajóra tudnak gondolni, amelyek fejlesztésére, gyártására a magyar hadiipar tényleg nem képes. Ugyanakkor rengeteg olyan eszköz van, amelyeket még/már most is képesek vagyunk gyártani. Egy ekkora ország iparának alapvetően a kis forrásigényű platformok fejlesztésében van lehetősége. Életképes magyar termékekről beszélhetünk a jármű- vagy járműalkatrész gyártásban, egyes fegyverzeti és elektronikai eszközök terén. Önálló védelemipari termékek közül a korábban említett radaron kívül többek között futóművekkel (RÁBA), vegyivédelmi eszközökkel (Gamma), speciális elektronikai berendezésekkel, rendszerekkel (BHE Bonn, Carinex), fegyverekkel (SERO) és fegyvertartozékokkal (G.I.S.) érünk el sikereket Európában, Amerikában és a Közel-keleten. Nagyon fontos terület azonban a hazai piacra történő fejlesztés és gyártás. Gyakran hallom, hogy az is baj, hogy túl nagy a hazai megrendelések aránya cégeknél és ez azok alkalmatlanságát mutatja. Ez is egy óriási félreértés. Nem csak az a jó termék, amely külföldre is eladható, hiszen sok esetben ennek politikai akadálya is lehet, hanem legalább ilyen fontos az importkiváltás. A magyarországi gyártótevékenység azt is jelenti, hogy az ország el tudja látni magát számos tudásalapú, innovációra támaszkodó, nagyon jó minőségű termékkel, amelyek később versenyképesek lehetnének a külhoni piacokon is. Rengeteg olyan termékre van szükség a HM, a BM, a TEK, a katasztrófavédelem tevékenységéhez, ami vagy most is már rendelkezésre áll itthon, vagy nagyon rövid idő alatt előállítható, kifejleszthető mégis külföldről vásároljuk. A külföldről beszerzett eszközök jelentős része csak első ránézésre tűnik olcsóbbnak a hazaiaknál. Az itthoni fejlesztés, illetve gyártás esetén, a technikai kiszolgálás, szervizelés, esetleges továbbfejlesztés szempontjából is kedvezőbb a helyzet, emellett a védelmi ipar fejlesztése a növekvő adóbevételek, importkiváltó hatás vagy az exportképesség szempontjából is érdekes. Emellett van olyan termékcsoport ahol nem az exportképes termék, vagy importkiváltás az elsődleges szempont, hanem az ország alapvető ellátás biztonsága. Ilyenek lehetnek az egyéni védőeszközök, vagy akár a lőszer, amely békében szinte korlátlanul rendelkezésre áll, de ha tényleg használni kellene őket, akkor senki sem adna ki export engedélyt csak ha már a saját országának készleteit feltöltötte. Megrendelés nélkül az ehhez szükséges gyártókapacitásokat nem lehet fenntartani, a termékeket nem lehet fejleszteni, ez volt az egyik oka a kézifegyvergyártás megszűnésének. Fontos, hogy a hazai termék értékének több mint ötven százaléka – adóként – visszaforog az államhoz, így bár a minisztériumok költségvetése szempontjából nem, de a központi költségvetés szempontjából akár kétszeres ár mellett is a hazai gyártású lenne az olcsóbb. A GDP növekedés mellett ez közvetve újabb forrásokat biztosíthat szükséges fejlesztésekhez. Természetesen ehhez folyamatosan újabb és újabb, megfelelő hazai termékek is kellenek. Ezért a hazai ipart támogató beszerzési politika mellett a támogatott, tudatosan tervezett kutatás-fejlesztés biztosíthatja a fejlődést, melyre a védelemipari termékek gyártói egy hosszútávú, kiszámítható rendelésállomány esetében készséggel vállalkoznának. A jelenlegi „ad hoc, mindig minden azonnal és rövid határidővel kell” beszerzési gyakorlat azonban a cégeket tervezett, átgondolt fejlesztésekre nem ösztönzi.
– Hogyan lehetne mindezt jobban csinálni?
–Felelősen gondolkodó országoknál ha valamilyen beszerzésre készülnek, először megvizsgálják, hogy az adott termékből, szolgáltatásból van-e hazai? Ha nincs, akkor az a kérdés, hogy lehetne-e saját erőből? Ha nem lehet, felmerül, hogy lehet-e licenceket vásárolni? Ha ezt sem lehet, akkor jön az, hogy lehet-e kooperációban létrehozni? És ha ez sem lehetséges, akkor jön csak a külföldről való vásárlás. Általában a beszerzések eddig a fázisig nem is jutnak el. Igen így működik USA, Törökország, szeretne „Európa” és újabban ez az irány a korábban legnagyobb lehetséges piacnak tekintett Öböl országokban is. Ezért is van az, hogy az említett országokban sorra jelennek meg a vegyesvállalatok, vegyes tulajdonú üzemek, mert ha egy ország kooperációt kezdeményez egy külföldi partnerrel, aki a technológiát behozza az országba, — akkor ahogy azt korábban már említettük — előbb-utóbb elindul a termékfejlesztés, létrejönnek mérnökcsapatok, kialakul a tudásbázis, így létrejöhetnek saját új termékek, amelyeket pedig eladhatnak külföldre is. Talán most már mi is elindulunk ezen az úton.
– Nem a cégekkel van baj, ha csak így működik a védelmi ipar?
Nem. Kormányzati támogatás nélkül nagyon nehéz vagy akár nem is lehet külföldön eladni a haditechnikai termékeket. Minden ország a saját hadiiparát védi, próbálja rendelésekhez juttatni, a több tízezer embert foglalkoztató cégek lobbi tevékenységüket állami, diplomáciai támogatással végzik máshol is. A piacképes termékkel, szolgáltatással rendelkező vállalkozások marketing tevékenységét államilag is támogatni kellene nekünk is. Bár kezdeményezések vannak, de érdemi tevékenységet jelenleg sem végez senki, remélem az Irinyi program elfogadása ezen a területen is pozitív változást okoz majd.
– Változtak az elmúlt években a piaci lehetőségek, az exportképes termékek köre?
Iparági tapasztalatok alapján az önálló piaci megjelenésben továbbra is nagyobb lehetőségek adódnak, ha olyan piacokra koncentrálunk, ahol már van referenciánk, vagy egy a védelemre jelentős forrásokat áldozó feltörekvő országgal tudunk kölcsönös előnyök mellett együttműködni. Nagyon fontos hangsúlyozni: a védelemiparban nem a fegyvergyártás lesz a húzóágazat, a speciális rendeltetésű kis sorozatban készülő fegyvereken kívül jelentős potenciál ma már sem a belső, sem az export piacokban nincs. A nagy fegyvergyártó országok a saját cégeik védelme miatt nem fognak vásárolni, békében a nagyon erős országok háborúkban kipróbált, bevált termékeiből is túlkínálat van és ezek beszerzése emellett politikai kérdés is. Háborúkban, polgárháborúkban persze mindig megjelenik a lehetőség de főként olyan országokból, ahova éppen akkor nemzetközi egyezmények miatt tilos szállítani, ezért már bármit, bárhonnan megvennének. Illegális fegyverkereskedelemre azonban nem érdemes üzletet építeni. Általában a védelmi iparban azonban nagyon jelentős tartalékok vannak, amelyet már a következő évek „kötelező” hazai beszerzések megfelelő módon történő végrehajtása is előhozhat.
Balog B. Jenő.
A magyar védelemipart talpra kell állítani!
Orbán Viktor Miniszterelnök — már 2010. június 09-én — a parlament kupolatermében tartott Honvédség éves értékelő és feladatszabó állománygyűlésén is a következőket mondta: „Korábban gyakran lehetett hallani: majd a NATO megvéd minket. Ezzel szemben a NATO-t megalapozó Washingtoni szerződés alapgondolata, hogy mindenki elsősorban saját védelméről gondoskodik, és ezzel járul hozzá a közös védelemhez… A Honvédség hadrafoghatóságának jelenlegi színvonala – nézzék el nekem az egyenes beszédet – éppúgy sérti az Alkotmányt, mint a Washingtoni szerződést. A nemzeti együttműködés rendszerében a magyar érdek áll az első helyen, ezért a szövetségeseinkkel is szigorúan nemzeti érdekeink mentén kell együttműködnünk, természetesen betartva a kölcsönös kötelezettségeket… Nem pusztán katonai, legalább annyira gazdasági érdeke Magyarországnak, hogy nekilássunk teljesen szétesett hadiiparunk újjáépítésének is. Alkalmassá kell tenni a magyar vállalkozásokat arra, hogy minőségi beszállítói lehessenek a Honvédségnek. Minden egyes bakancs vagy bármilyen önök által használt tárgy, amit külföldről rendelünk meg külföldön teremt munkahelyeket. Ahogy a németek mondják: a német katona a gombjáig német gyártmány. Ezt szeretném látni Magyarországon is. Ezeket látom ma a Magyar Honvédség megújítása terén az előttünk álló időszak fontos feladatainak, annak érdekében, hogy a magyar haderő erős haderő legyen, de egyben több, mint haderő, a törvényes rend és biztonság nemzeti ügyének egyik magyarok által tisztelt bástyája.”