Újságírók és egy internetes szakértő, aktivista meghallgatásával kezdetét vette csütörtökökön az Európai Parlament (EP) vizsgálata az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által végzett titkos adatgyűjtés ügyében. Az EP júliusi plenáris ülésén az állampolgári jogokkal, bel- és igazságüggyel foglalkozó bizottságot (LIBE) bízta meg a vizsgálat lefolytatásával, a testületnek pedig az év végéig kell véglegesítenie jelentését, amelyről várhatóan januárban szavazhat az EP.
Az első meghallgatáson szót kapott Alan Rusbridger, az adatgyűjtést feltáró brit The Guardian főszerkesztője, Jacques Follorou, a francia Le Monde zsurnalisztája, aki Franciaországban derített fényt az NSA-hez hasonló ügyekre és Jacob Applebaum is, a jelenleg Németországban élő amerikai internetes biztonsági szakértő, hacker. Az eredeti tervek szerint a sztorit kirobbantó, Brazíliában lévő Glenn Greenwald is bejelentkezett volna interneten keresztül, de ez végül elmaradt, a LIBE-elnök szerint nem sikerült megfelelő időpontot találni.
A megfigyelés technológiájáról és mikéntjéről Applebaum szolgált a legtöbb információval, aki kifejtette, hogy az adatszerzés ilyen esetekben három módon zajlik: egyrészt adott a PRISM, amelynek keretében cégekkel együttműködve, azok tudomásával és beleegyezésével az adott cég infrastruktúrájába építik be a megfigyelő eszközöket, másrészt az úgynevezett „upstream” adatgyűjtés révén, amikor a hírszerzés kívülről figyeli bizonyos felek között a kommunikációt. Ilyen Applebaum szerint a brit Tempora-rendszer is. Harmadrészt pedig az így meg nem figyelhető kommunikációból eddig kevéssé feltárt módon informatikai behatolással szereznek adatokat.
Applebaum ismertette, hogy az NSA-nek módjában áll a Földön keletkező összes elektronikus jel elfogása és megfigyelése, még azoké is, amelyeket a világűrbe, műholdakra sugároznak, a Tempora pedig a Nagy-Britanniába belépő vagy az országot elhagyó összes adatot figyeli.
„Ez a kettő együtt olyan megfigyelési apparátus, amilyet a világ még sosem látott. Az ECHELON ehhez képest gyerekjáték, amit bármelyik hacker összeüt” — utalt a 2000-es évek elején feltárt, szintén az NSA-hez köthető, öt ország által üzemeltetett nemzetközi hírszerző, megfigyelő rendszerre Applebaum.
„Az NSA-t nem kötik az európai törvények, és ezek nem is érdeklik” — jelentette ki a szakértő.
Az egyik képviselő kérdésére, hogy milyen célt szolgálnak ezek a rendszerek, Applebaum azt felelte, hogy szerinte az ilyen rendszerek abban segítenek, hogy felhasználóik ellenőrzésük alatt tartsák a dolgokat, fel tudjanak készülni eseményekre.
„A megfigyelő rendszerek célja az ellenőrzés, a kontroll. Ezek nem a totalitarizmus eszközei, ez maga a totalitarizmus” — tette hozzá az internetes szakértő, aki azt is közölte: előfordulhat, hogy a megfigyelt személyt nemzetbiztonsági okokból likvidálják, gyanúsítás, vádemelés, eljárás és ítélet, vagyis jogszerű eljárás nélkül.
„Ez totális kontroll” – szögezte le Applebaum, aki biztosra veszi, hogy az NSA uniós számítógépekhez is hozzáférkőzött, de mint mondta, nem ez az igazán aggasztó, hanem az, ha például atomerőművek biztonsági berendezéseihez férnek hozzá, vagy adatbázisokhoz.
Arra a kérdésre, hogy kik a potenciális célpontok, az amerikai szakember azt mondta: gyakorlatilag mindenki, aki él és mozog.
„Van Önöknél telefon? Felhasználható nyomkövetésre. Telefonál? A hívást valószínűleg lehallgatják, a metaadatokat pedig rögtön tárolják” — érzékeltette a helyzetet Applebaum, aki a Wikileaksszel is dolgozott, és akit tucatnyi alkalommal feltartóztattak az amerikai hatóságok, hozzáfértek Twitter-fiókjához és elkobozták laptopját, telefonját.
Jobb bevándorlónak lenni Németországban, mint állampolgárnak az Egyesült Államokban — mondta.
Rusbridger, a The Guardian főszerkesztője szerint merőben új jelenség, hogy embertömegeket, esetleg országok teljes lakosságát helyezzék megfigyelés alá, és úgy érezték, erről az embereknek tudniuk kell. A lap vezetője úgy véli, felelősségteljesen jártak el, ügynökök kilétét nem fedték fel, nem veszélyeztettek műveleteket.
Rusbridger két közismert esetről számolt be, amikor a hatóságok törvényi eszközökkel igyekezték az újságírói munkát akadályozni, Greenwald élettársának feltartóztatásakor a reptéren, majd amikor a lapnál lévő adatok megsemmisítését kérték a brit hatóságok. Rusbridger úgy vélte, hogy régebben az országok egymás ellen kémkedtek, de az utóbbi években hatalmas embertömegeket kezdtek megfigyelni a náluk lévő digitális eszközök segítségével.
Ezt nem lehet az érintettek beleegyezése nélkül megtenni, de ha nem tudnak róla, nem is egyezhetnek bele – indokolta a főszerkesztő, miért döntöttek úgy, hogy minden jogi és szakmai nehézség ellenére is közlik a sztorit. Rusbridger arra kérte a törvényhozókat, védjék meg az újságírókat.
Jacques Follorou, a Le Monde újságírója a Külbiztonsági Főigazgatóság (DGSE), a francia kémelhárítás adatbázisára derített fényt. Arra, hogy egy hírszerző hatóság, amelynek az ország határain kívül kellene tevékenykednie, minden külső kontroll és bárki tudta nélkül hatalmas mennyiségű adatot kezel, amelyet más ügynökségekkel is mindenféle felhatalmazás nélkül megoszt.
A zsurnaliszta álláspontja az volt, hogy az államhatalom fölött ellenőrzésre van szükség, és hogy Franciaország szuverenitási kérdést csinált abból, hogy nem akart más országok által szolgáltatott adatokra hagyatkozni — írja az MTI.
