Sokat tanult a 2001-es felső-tiszai árvízi helyzetből a katasztrófavédelem, a tapasztalatokat később a vörösiszap-katasztrófa következményeinek felszámolásakor és a dunai árvízi védekezésnél is hasznosították – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója pénteken Nyíregyházán, a tiszai árvíz tizenötödik évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián.
Bakondi György, aki 2000 és 2002 között az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) alapító főigazgatója volt, majd 2010 és 2015 között is vezette a szervezetet, a megyeházán tartott ülésen több mint száz katasztrófavédelmi és vízügyi szakember előtt felidézte: 2001. március 6-án a Tisza beregi szakaszán komoly árvízi helyzet alakult ki, amelyet délben a veszélyhelyzet kihirdetése, kora délután a tiszai gátszakadás, majd másnap a 41-es főút átvágása követett. A tájegység településeire a gátszakadás után 140 millió köbméternyi víz zúdult, a hatóságok azonnal megkezdték a lakosság kimenekítését az elöntéssel fenyegetett területekről.
A Tisza által elöntött településekről mintegy 11 ezer embert menekítettek ki a 13 ezer emberrel dolgozó véderők – sorolta a miniszterelnöki főtanácsadó, hozzátéve, ilyen nagyságrendű lakossági kitelepítésre addig nem volt példa Magyarországon.
Az árvíz 13 milliárd forintos kárt okozott, a helyreállítás pedig összesen 33 milliárd forintba került: kormányzati segítséggel 731 házat építettek teljesen újjá, 1580-at helyreállítottak, 232 esetben pedig a lakásvásárlásban segítettek a károsultaknak.
Bakondi kitért arra is, hogy az akkori katasztrófavédelem anyagi és jogszabályi lehetőségei, logisztikája és létszáma messze nem hasonlítható össze a jelenlegi szervezettel, a legnagyobb problémát azonban az információhiány jelentette.
A dunai árvíznél a vízügyi prognózis hajszálpontos volt, a 2001-es, hevesebb tiszai árvíznél azonban nem állt rendelkezésre elegendő adat az ukrán területen elinduló árhullám lefolyásának gyorsaságáról — mondta a főtanácsadó. Megjegyezte, az árvíz után automatikus mérőállomás-hálózatot telepítettek Kárpátaljára, így egy hasonló helyzetnél már több idő van felkészülni a védekezésre.
Hangsúlyozta, a tiszai árvíz idején hirdették ki először az ország történetében a veszélyhelyzetet, a tiszai újjáépítés és helyreállítás jogi, illetve anyagi-kárpótlási módszereit például a vörösiszap-katasztrófánál is alkalmazták.
A főtanácsadó előadásában példásnak nevezte a hatóságok, a védekezésben részt vevő szervezetek és a lakosság összehangolt munkáját, majd a viszonylag gyors újjáépítést, amelyről az európai közvélemény is elismerően nyilatkozott.
„A gátak biztonságával, az előrejelzések pontosságával, a bevált rendszerek gyors alkalmazásával és a védekezés szervezettségével hamar felvehetjük a küzdelmet a baj ellen, a siker reményével” — fogalmazott Bakondi.
Az árvíz óta eltelt tizenöt évben több tízmilliárd forintot fordítottak a Felső-Tisza árvízi biztonságára: megerősítették a Szamos és a Tisza töltéseit, a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén korszerű árvízi előrejelző és távjelző rendszert építettek ki, valamint elkészültek a folyók vízszintjének csökkenését elősegítő szamos-krasznaközi és a beregi árapasztó tározók.
