Biztonságpiac évkönyv 2018: A hagyományos titkosszolgálati eszközök már nem mindig elegendők

Magyarországon 2017-ben sem érzékeltünk külső, nemzetközi fenyegetettséget, azonban az országhatárokon belül léteznek olyan szervezetek, amelyek komoly kockázatot hordoznak magukban – mondta el a Biztonságpiac.hu-nak Molnár Zsolt. A Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke szerint a nemzetközi bűnszervezetek és terrorcselekmények ellen ugyan megoldást adhatna egy egységes európai hírszerzési hálózat felállítása, ennek megvalósításához viszont le kellene dönteni a történelmi tabukat.

– Melyek voltak a legfontosabb, Magyarországot érintő nemzetközi vonatkozású ügyek a nemzetbiztonság területén 2017-ben?
– Az év során elsősorban szakmai ügyekkel foglalkoztunk, de persze teljesen sosem lehet elválasztani ezt a szakmát a politikától. Folytatódott az a kihívás, amellyel 2015-ben Közép-Európa szembesült, ha nem is azonos mértékben, hiszen a menekülthullám némileg enyhült, ami részben a határzárnak köszönhető. Sajnos az EU-t fenyegető terrorizmus nem lankadt, hiszen az elmúlt esztendőben több tragikus esemény is történt. A balkáni helyzet lényegében nem változott: ezen az útvonalon a fegyverkereskedelem, az embercsempészet, a drogkereskedelem folyamatos kihívást jelent. Fontos megjegyezni: Magyarország több mint ezer kilométeres schengeni határt véd. Nem változott Kelet-Ukrajna helyzete sem, Kárpátalján a nyelvtörvény és az integrációs törekvések a helyi magyarság számára állandó veszélyforrást jelentenek. Mindezek mellett a 2017-es „slágertémák” között volt az orosz befolyás és a paksi bővítés kérdése is. Persze az orosz titkosszolgálati jelenlét egész Európában jelentős, ezért ez nem csak sajátosan magyar vonatkozású kérdés. A katonai titkosszolgálat és felderítés számára az iraki-kurdisztáni helyzet jelentett komoly kihívást: az iraki helyzet megváltozásával előállt a kurd konfliktus, amely a NATO-n keresztüli magyar szerepvállalás kapcsán érinti hazánkat.

– Érzékeltek a szolgálatok az elmúlt évben Magyarország ellen irányuló nemzetközi fenyegetést, esetleg támadási szándékot?
– Olyan esemény nem volt, amely bizonyítottan és kifejezetten eszmei, ideológiai háttérből történt volna. Azt azért ne feledjük, hogy a 2016-os Teréz körúti robbantás, illetve a bőnyi rendőrgyilkosság igen aggasztó. Bár ezek az események nem a nemzetközi terrorizmushoz köthetők, mégis a bőnyi eset kapcsán látható, hogy Magyarországon egy paramilitáris szervezet egyik vezetője meggyilkolt egy rendőrtisztet, ráadásul igen komoly fegyverarzenált is találtak náluk. Ezzel az üggyel is folyamatosan foglalkozunk, hiszen ezek azt mutatják, hogy Magyarországon, ha nem is a társadalmi berendezkedést fenyegető mértékben, de vannak olyan szervezetek, amelyek komoly veszélyt jelentenek a közbiztonságra. E szervezetek persze olyan erővel és hálózattal nem rendelkeznek, hogy például fegyveres úton átvehessék a hatalmat, de olyannal igen, amely alkalmas lehet akár egy kisebb falu kiirtására. Azzal a fajta dzsihadista hátterű terrorizmussal, amelyre Európában számtalan példa volt, Magyarországon nem találkozhatunk, azzal azonban igen, hogy hazánkat tranzitországként használták. Tudni kell persze, hogy az újkori típusú nemzetközi terrorizmusnak az a válfaja is megjelent, amikor nem terrorista sejtek szerveznek meg egy támadást, hanem magányos elkövetők – akár az eszmei hátteret jelentő szervezettel való kapcsolattartás nélkül – önradikalizálódás útján hajtanak végre ilyen cselekményeket. Ma már robbanóanyagok nélkül, furgonokkal, késekkel felszerelkezve kísérelhetnek meg támadásokat. Annak a valószínűségét, hogy ilyen terrorcselekmények Magyarországon is megtörténhetnek, nem lehet kizárni, ezek ugyanis nagyon nehezen felderíthetők, mert nem szervezett események. Ennek ellenére kevéssé tűnik valószínűnek, hogy Magyarország szervezett terrorcselekmény célpontja legyen. Az európai titkosszolgálatok ugyanakkor nagyon komoly eredményeket értek el a szervezett támadások felderítésében és elhárításában.

– Említi a terrorizmus újkori típusát. Magyarország milyen mértékben tekinthető felkészültnek a digitális világ kihívásaival szemben?
– A szakmai tudás és a technológiai lehetőségek rendelkezésre állnak, e téren leginkább kapacitásproblémák vannak hazánkban. Ne felejtsük el azonban, hogy gyakran tűt keresünk a szénakazalban. Utólag majdnem minden terrorcselekménynek megtalálták az előzményeit a világhálón és a kommunikációs hálózatokban. A technológiai fejlődés ugyan rengeteget segít a titkosszolgálatoknak, azonban a feldolgozás és a digitális adatok értékelő elemzése elkerülhetetlenül humán erőforrást igényel.

– A szolgálatok nemzetközi együttműködése mennyiben jelenthet minderre megoldást?
– Az uniós tagországokban rendelkezésre álló információk cseréjét fel kell gyorsítani, ami indokolttá tenné egy európai titkosszolgálat létrehozását. Több értékelő-elemzői státuszra és a jelenleginél sokkal gyorsabb információcserére van szükség úgy, hogy legalább az alapvető információkat tartalmazó adatbázisokat megosszák egymás között a tagországok. Sajnos az egységes európai hírszerzés létrehozása egyelőre csak a szándékok szintjén érzékelhető, de látni kell azt is, hogy ez rendkívül kényes helyzetet jelent valamennyi uniós tagállam számára. A nemzeti szuverenitás megőrzése és a hatékony információszerzés, felderítés és elhárítás érdekellentéteket szül, olykor még egy adott államon belül is. Bár deklaratív szinten vannak előrelépések, de az európai vezetők láthatóan még mindig nem értették meg, hogy a nemzeti szuverenitás részleges korlátozására lehet szükség a hatékonyság érdekében. Előremutató kezdeményezések, gyorsított információáramlás már most is van, de ez a koncepció még nem jutott el a megvalósítási fázisig. Amióta titkosszolgálatok léteznek, a hírszerzés mindig is tabunak számított, mostanra azonban a digitális fejlődés átrendezte a védelmi potenciálokat. A hagyományos titkosszolgálati eszközök már nem mindig elegendők.

(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)

Kapcsolódó cikkeink

Leave a Comment