Ma már nem jelenthető ki, hogy Európa stabil pont ebben a felfordult világban, ennek eredményeként az Európai Unió vezetőinek újra kell fogalmazniuk a biztonsággal kapcsolatos feladatokat, és meg kell tenniük a szükséges és aktív intézkedéseket. Horváth József biztonságpolitikai szakértőt, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat korábbi főigazgató-helyettesét az elmúlt évek legfontosabb fejleményeiről kérdeztük.
– Az utóbbi öt esztendő eseményei alapján hogyan értékelhető a jelenlegi európai biztonsági helyzet?
– Az elmúlt években viharos változások történtek Európában. Ha öt évvel ezelőtt azt kérdezi valaki, hogy a terrorizmussal a mindennapok szintjén együtt kell-e élni a világban, akkor azt mondtam volna: a világ más területein – a Közel-Kelettől Észak-Afrikán át Oroszország kaukázusi régiójáig – sajnos lehet, hogy igen, de ehhez képest Európa a béke szigete. Korábban egy stabil pontnak gondoltuk Európát ebben a felfordult világban, sajnálatos módon azonban biztonsági szempontból itt vált a legkritikusabbá és legbizonytalanabbá a helyzet. Nem mintha a titkosszolgálatok, biztonsági szervezetek, rendőrségek elfelejtették volna a szakmájukat vagy beszüntették volna a munkát: a világ az utóbbi években túllépett rajtuk. Ezek a szervezetek – jelenlegi eszköztárukat tekintve – gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnő feladatokkal szembesülnek, ennek pedig az a szomorú eredménye, hogy hiába akadályoznak meg száz- vagy ezerszámra terrorakciókat, mégis egy sikeres támadás után azt az egyet fogják számon kérni rajtuk. Eközben a politika Nyugat-Európában nem volt képes vagy elég bátor, hogy újrafogalmazza a biztonsággal mint európai értékkel kapcsolatos feladatokat, és megtegye a szükséges aktív intézkedéseket.
– Ön szerint számíthatunk-e jelentősebb javulásra a közeljövőben?
– Sajnos ki kell mondanunk, hogy valami elveszett – egyrészt biztonsági szempontból, másrészt az európai életforma, harmadrészt pedig az emberi jogok vonatkozásában. Az elmúlt évek egyik nagyon szomorú jelensége, hogy miután a női egyenjogúságáért vívott küzdelmek sikeresek voltak, a nők jogai mostanában jelentősen csorbultak és visszaszorultak. Elveszett a hétköznapi élet biztonsága is Európában: tömegek változtatják meg alapvetően a szokásaikat, esténként nem ülnek ki egy kávéra, süteményre a családdal vagy egy női társaság nem megy el szórakozni, mert attól fél, hogy valami történik velük az éjszakában. Itt nem csak a terrorizmusra kell gondolni, hanem a szervezett bűnözés megerősödésére is. Úgy gondolom, a nemzetközi bűnszervezeteknél elindult egy váltás: agresszívabb, gátlástalanabb nemzeti és vallási alapon szerveződő bűnözői csoportok kezdik átvenni a hatalmat ebben az „iparágban” Európában. Ez nagyon súlyos következménnyel járhat a következő években.
– Van mégis bármilyen okunk az optimizmusra?
– Az, hogy a visegrádi országokban, így Magyarországon is sikerült „biztonsági cölöpöket” leverni és ezeket megvédeni az utóbbi években, az már komoly sikernek számít. Gondoljunk itt a kötelező betelepítés elutasítására. Magyarországot eközben számtalan támadás érte az elmúlt években, rengeteg szólaltak fel amiatt, hogy bontsák le a kerítést, de a kvótakérdés kapcsán is éles viták folytak. Azt azonban, véleményem szerint, sikerként könyvelhetjük el, hogy mindennek a kiállásnak van egyfajta kisugárzása Európa többi része felé is.
– Sokan a külső határvédelem egyik fontos tétjének nevezik a schengeni vívmányok megőrzését. Ön szerint veszélybe kerülhetnek azok az előnyök, amiket az EU-ban a belső határőrizet megszüntetése jelent?
– Ezt a kérdést inkább gazdasági oldalról közelíteném meg. Az EU belső, egységes gazdasági piaca az egyik legnagyobb vívmány: nincsenek vámok, biztosított az áruk szabad áramlása. Ha Schengen elkezd töredezni, akkor ez a vívmány vész el legelőször. A különböző iparágakban mára rendkívül szorosan egymásra épültek a multinacionális cégek és ezek logisztikai rendszerei, amelyek egyébként sikeresen működtetik és hajtják előre Európát. Véleményem szerint a schengeni kérdést erről az oldalról kell megközelíteni, hiszen mindez hatással van az emberek életszínvonalára és az egyes országok GDP-jére, ami pedig meghatározza, hogy egy-egy ország mennyit tud gazdasági, védelmi, szociális intézkedésekre fordítani.
– Megítélése szerint mennyiben változott Magyarország kitettsége a nemzetközi biztonsági folyamatok tekintetében?
– Magyarországon jelenleg az elmúlt négy év intézkedéseinek gyümölcseit élvezzük. Azonban nem feltétlenül csak Schengenen kívülről kell fenyegetéssel számolniuk a szolgálatoknak, illetve a Terrorelhárítási Központnak, hanem az övezeten belülről is. Franciaország tájékoztatása szerint ott mintegy 18 ezer iszlamistát tartanak számon, amelyből legfeljebb négyezret tudnak ellenőrizni. Ki kell tehát mondani: nincs oltásunk ez ellen. Magyarországnak a következő években is arra kell berendezkednie, hogy – hasonló intenzitással és szakmaisággal – megőrizze a vívmányokat, ami persze nem garantálja azt, hogy hazánkban nem történhet kísérlet valamilyen támadásra, hiszen mi is Európában élünk.
(Cikkünk nyomtatásban 2018 februárjában jelent meg a Biztonságpiac Évkönyvben. A -szerk- megj.)
