Megkezdődött a bári gyilkosság néven elhíresült büntetőügy tárgyalása a Pécsi Törvényszéken: az M. István milliárdos vállalkozó megölése miatt folyó perben kedden, szerdán és csütörtökön vádlottakat és tanúkat hallgatott ki a bíróság.
Az ügyészség két férfit vádol azzal, hogy 2020 tavaszán beköltöztek a sértett budapesti házába, elhatározva, megölik őt és megszerzik a vagyonát. A feltételezett elkövetők azután kerültek közel a rendkívül jó anyagi körülmények között élő, több építőipari, élelmiszeripari vállalkozással, nagyértékű személyautókkal, yachttal és több százmillió forint befektetéssel is rendelkező férfihoz, hogy gyakran és nagy mennyiségben fogyasztott szeszes italt, mert nem tudta feldolgozni súlyos betegségben elhunyt élettársa halálát.
Helyzetét kihasználva bűnözői csoportok, prostituáltak jelentek meg nála, bankkártyájának felhasználásával, értékei elvételével komoly összegekhez jutottak. A két férfi orvosi javaslat, ellenőrzés és a tudta nélkül rendszeresen alkoholban feloldott gyógyszereket itatott a sértettel, aki ügyeit egy idő után már nem intézhette egyedül, ha valahova mennie kellett, a vádlottak vagy a társaságuk valamelyik tagja elkísérte őt.
A vádlottak próbáltak hozzájutni az üzletember javaihoz. Nagy mennyiségű fémhulladékot értékesítettek a vállalkozó egyik cégének telephelyéről és egyebek mellett értékpapírjainak egy részét is megpróbálták eladni, mintegy 180 millió forint értékben. Miután eljárás indult a sértett gondnokság alá helyezéséről, a két férfi 2020 júniusában a Mohácshoz közeli Bár községben álló kastélyába költöztette őt. Ott gyakorlatilag fogva tartották, bántalmazták, az otthonából bútorokat, borokat tulajdonítottak el, amellyel több tízmillió forint kárt okoztak.
A vállalkozónak az év augusztusában Budapesten a rendőrségen, és egy járási hivatalban is meg kellett volna jelennie, amit a vádlottak – félve attól, hogy rájuk terhelő vallomást tesz – mindenképpen meg akartak akadályozni. Tervük részeként egyikük Budapestre utazott, meghagyva társának, hogy végezzen a sértettel. A Báron maradt férfi augusztus 10-ére virradó éjszaka megfojtotta a vállalkozót, tüzet okozott a kastélyban, majd saját szállására sietett, azt a látszatot keltve, hogy ott aludt.
A katasztrófavédelem munkatársai a kastély oltása közben találták meg az üzletember elszenesedett holttestét. Az ügyészség előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy célból elkövetett emberölés és más bűncselekmények miatt mindkét vádlottra életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta a bíróságnak. A vádlottak tagadták bűnösségüket az Antal Gábor bíró előtt zajló perben, és fenntartották a nyomozati szakban tett vallomásukat, miszerint azért segítettek a vállalkozónak és fogadtak el megbízást vagyoni ügyei intézéséhez, hogy M. István megszabadulhasson az őt kihasználó bűnözői csoporttól.
A bíróság mintegy hatvan tanút és számos szakértőt idézett, illetve idéz az ügyben, a tanúk felét már az első három tárgyalási napon kihallgatta. Az egyik tanú a vállalkozó korábbi ügyvédje volt, aki mintegy másfél évtizeden át intézte M. István jogi ügyeit. Elmondta, hogy a munkakapcsolaton túl baráti viszonyt ápolt a sértettel. Takarékos, a pénzére vigyázó, nem nagyvonalú embernek ismerte a vállalkozót, aki ugyanakkor szeretett feltűnősködni, tárgyalópartnerek, sőt, idegenek előtt sem titkolta gazdagságát.
Az ügyvéd kitért rá, hogy ügyfelén a leépülés jeleit látta az élettársa halála után: keveset dolgozott, ügyeit egyre kevésbé tudta kézben tartani, életmódjáról, rossz társaságáról tudva azt javasolta neki, váltson lakóhelyet, telefonszámot, bízzon meg őrzővédő céget a védelmével. Figyelmeztette, arra is, hogy alvilági körökben el fog terjedni, milyen helyzetben van, jönnek olyanok, akik ebből „nagyot akarnak húzni”. Annak ellenére nem fogadta meg a tanácsát, hogy újra és újra vagyon elleni bűncselekményeket követtek el ellene, melyek miatt maga is tett feljelentést.
Az ügyvéd szólt arról, hogy egy idő után telefonon sem tudta elérni a vállalkozót, megbízásának felmondását a másodrendű vádlottól kapta meg, amikor másokkal – köztük a vállalkozó lányával – együtt hiába ment az üzletember bári kastélyához, hogy személyesen beszélhessen vele. A jogász azzal is indokolta a vállalkozó leépülését, hogy e nélkül kizártnak tartja, hogy M. István ügyvéden kívül másnak megbízást adott volna vagyoni ügyei intézésére.
A bíróság tanúként idézett egy borászt is, akinek a másodrendű vádlott bormintát küldött a vállalkozó múzeálisbor-gyűjteményéből, azt kérdezve, jó-e és mennyit ér. A borász az 1990-es évekből származó bort „izgalmasnak” találta és a 15-20 ezer forint értékű kategóriába sorolta. Tanúskodott a bíróságon Bár jegyzője is. Ő korábban vagyonleltárt készített M. István gondnokság alá helyezési eljárásával összefüggésben. Azt mondta, találkozott a vállalkozóval, magabiztosnak, karakánnak látta. Úgy emlékezett, fizikai állapota átlagos, a férfi „térben és időben orientált volt”, nem tűnt úgy, hogy kényszer vagy fenyegetés alatt állna.
Ugyancsak tanú volt egy vegyipari cég vezetője, aki arról számolt be, hogy vállalatának folyadéktöltő gépre volt szüksége kézfertőtlenítő gél gyártásához. A neki magánvállalkozóként bemutatkozó másodrendű vádlott ígérte, hogy a berendezést beszerzi Romániából. Ezért hétezer eurót küldött neki zárt borítékban, de a gép nem érkezett meg, és a pénzét sem kapta vissza.
A tárgyalás tavasszal folytatódik a Pécsi Törvényszéken.
