Az orosz védelmi minisztérium több szerződést is kötött az Almaz-Antei hadiipari óriással, amelyek alapján az átalakítja gyártóbázisát az új elvárásoknak megfelelően. A program gerincét a Pantsir-S1 (NATO-kódneve SA-22 Greyhound) típusú légvédelmi rendszer alkotja, amelynek új feladata a légvédelem, pontosabban az S-400-as rakéták védelme lesz.
Az orosz légvédelem 2010-ben 10 Pantsir-S1-t állított szolgálatba, az ezekkel szerzett tapasztalatok alapján továbbfejlesztett rendszerekből idén 28-at kap a hadsereg. Azonban nem tesznek fel mindent egy lapra – folyik egy új, kis-közepes hatótávolságú rendszer kifejlesztése. A Morfei hatótávolsága 10 kilométer, új filozófián és rakétákon alapul. A kompakt, kis méretű légvédelmi rakétákból 36 darabbal rendelkezik, ami növeli az esélyeit tömeges légitámadás esetén.
Az orosz légvédelem azon az elképzelésen alapul, hogy a védelem első vonalát a vadászgépek alkotják, ezek ellenőrzik a rakétarendszerek hatótávolságán kívüli térséget 300-400 kilométer és 1000-1500 kilométer között. Az 50-400 kilométer közti sávban lépnek akcióba az S-300PM, S-400 és a S-300V4-as légvédelmi rendszerek. A legfontosabb célpontokat rövidebb távokon a Vityaz (120 kilométerig) és a Buk (30-70 kilométer) rendszerek védik. Az ennél rövidebb közelharcba száll be a Pantsir-S1.
A hatalmas fegyverkezési program a csaknem 20 éves modernizációs elmaradással küszködő hadiiparra óriási terhet ró. Az Almaz-Antei óriási összegeket fektet be ebbe, elsősorban a moszkvai légvédelmi fegyvergyárba, az Avangardba. A fejlesztések legnagyobb problémája a 35-45 éves szakemberek hiánya, akik a válság miatt az 1990-es évekbe és a 2000-es évek elején elmenekültek az országból.Ez az egyik oka, hogy késésben van az S-500-as rendszer kifejlesztése és az S-400-asok gyártása, azonban a hadiipar állítja, hogy a lemaradást be tudják hozni kapacitásuk teljes kihasználásával – ami már folyik.
Az új fegyverek közül a világon egyedülállónak tartják a Pantsir-S1-t. A tulai KBP műszergyárban tervezett eszköz hatékonyan használható repülőgépek, rakéták, drónok, sőt földi célpontok ellen is 20 kilométeres távolságon belül, 15 ezer méteres magasságig, 12 kétlépcsős légvédelmi rakétájával, gépágyúi 4000 méteres távolságig és 3 kilométeres magasságig hatásosak. Modul építésének köszönhetően számos jellemzője egyszerűen változtatható. Két-három fős személyzet működtetheti, de szükség esetén egyetlen ember is elég hozzá. Van álló, kerekes és lánctalpas alvázra épített változata. A rendszert felveszik az Admiral Kuznyecov anyahajó fegyverzetébe is, eszerint készül a haditengerészeti változat. A 90 kilogrammos rakéták 20 kilós robbanófejet hordoznak, két 30 mm-es dupla csövű gépágyújához ágyúnként 700 lövedékkel rendelkezik. Az ágyúk tűzgyorsasága egyenként 2500 lövés percenként.
Forrás: Biztonságpiac.hu
Szerző: Barabás T. János
