Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok légierejének (USAF) B-52-es flottájának átlagéletkora is meghaladta már az ötven esztendőt, még évtizedekig számítanak a szolgálatukra. Mindez természetesen csak a gépek modernizálásával képzelhető el.
Ennek jegyében a gyártó Boeing egy 76 millió dolláros megbízást kapott a CONECT (Combat Network Communications Technology) modernizációs csomag első példányainak és pótegységeinek legyártására. A még alapvetően analóg technikát használó fedélzeti rendszerek egy részének cseréjét szolgáló program keretében az ötfős személyzet minden tagja modern többfunkciós kijelzőket kap, lecserélik a fedélzeti kommunikációs berendezéseket és digitális alapokra helyezik a külső kommunikációt is.
Jelenlegi állapotukban a Stratofortressek harctéri rugalmassága nem kielégítő, mivel az általuk bevethető cirkáló rakéták célra programozása felszállás előtt történik, azon repülés közben nincs mód változtatni. Az elavult rendszerek miatt a bombázók a hadsereg információs hálózatába sem tudnak bekapcsolódni, ezzel a földi alakulatok közvetlen légi támogatása egy gyorsan változó és precíz beavatkozást igénylő környezetben nem lehet hatékony. Ezen kíván változtatni a felújítás, amely műholdas kapcsolatra és interneten keresztül történő adattovábbításra is képessé teszi a bombázót.
A CONECT programmal kapcsolatos tárgyalások még 2004-ben kezdődtek, az azóta lassan haladó projektet időközben többször is a törlés fenyegette. Ugyanakkor a CONECT csupán az első lépés ahhoz, hogy a terveknek megfelelően a B-52-esek 2040-ig szolgálatban maradhassanak. Valójában ezt követően is legalább két rendszer modernizációja szükséges.
Bár a gépeket felszerelték a LITENING célmegjelölő konténerrel, az ennek nyomán alkalmazható irányított fegyverek – például a JDAM bombák – csak a külső, szárny alatti tartókról vethetők be, a bombatérből nem, ami korlátozza a gép teljes harminc tonnás kapacitásának kihasználhatóságát. A megoldást a MIL-STD 1760-as, a gép és irányított fegyverei közti adattovábbítást végző rendszer integrációja jelenti.
A régi radar lecserélése a következő lépés, amelyre a tervek szerint 2016-18 között kerülhet sor. Az elképzelések egy gyártásban levő AESA-rendszerű típus alkalmazását prognosztizálják. A repülő a teljes harcértékét a 2020 körül bevezetésre kívánt új nagy hatótávolságú cirkáló rakéta rendszeresítésével éri majd el.
Az amerikai stratégiai bombázó erők gerincét ma már a modernebb B-1-es és B-2-es gépek alkotják, viszont nukleáris csapásmérésre kizárólag az üzemeltetési problémákkal küszködő B-2 Spiritek és a megbízható B-52-esek képesek.
A cikk szerzője, szakértőnk: Török Ádám
