Idén is megemlékeztek a hejcei tragédia áldozatairól a katasztrófa helyszínén szerdán.
Tizenhat évvel ezelőtt, 2006. január 19-én zuhant le a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejce község fölött magasodó Borsó-hegyre a szlovák légierő csapatszállító repülőgépe. A koszovói békemisszióból Szlovákiába tartó AN 24-es gép fedélzetén utazó 43 békefenntartó katona közül csak egy élte túl a szerencsétlenséget.
A katasztrófa helyszínén lévő obeliszket koszorúk sokasága borította be. A megemlékezésen – mint minden évben – ezúttal is jelen volt a tragédia egyetlen túlélő katonája, Martin Farkas, aki elhelyezte elvesztett katonatársai emlékművénél koszorúját.
A település emlékparkjában tartott rendezvényen Jaroslav Nad, Szlovákia védelmi minisztere azt mondta: a magyar kormány, Hejce lakossága sokat segített, de sajnos csak egy katona életét lehetett megmenteni.
Mint mondta: kollégákat, barátokat, apákat, anyákat veszítettek el, ezt a tragédiát soha nem lehet elfelejteni. A békemisszióból hazatérő katonák már szeretteik közelében érezték magukat, de már nem lehettek büszkék tetteikre, arra, hogy Koszovóban őrizték, védték a békét.
Benkő Tibor magyar honvédelmi miniszter megemlékező beszédében arról szólt, hogy fájó szívvel, gyötrelmes gondolatokkal állnak a tragédia helyszínén. Mikor a Borsó-hegyen és ezen emlékműnél elhelyezzük a koszorúkat, akkor mindig arra gondolunk, hogy ez a negyvenkettő szlovák hős katona országukért és más népek szabadságáért, boldogulásáért sokat tett, de már nem lehettek büszkék erre – mondta.
Pedig azért vállalták ezt a szolgálatot, hogy segítsék Koszovóban az ott élőket – folytatta, hozzátéve: azért vállalták mindezt, hogy béke legyen környezetünkben, azért szolgáltak hat hónapon át, hogy küldetésüknek eleget tegyenek. Tizenhat karácsony, tizenhat születésnap, évforduló, megemlékezés telt el, amelyeken már nem vehettek részt.
Emlékük örökre itt marad, ők nem lehettek büszkék arra a szolgálatra, amelyet elláttak, de „legyünk mi büszkék rájuk” – mondta Benkő. A honvédelmi miniszter hozzátette, a magyar emberek mindörökre megőrzik, ápolják a negyvenkét szlovák katona emlékét, fontos, hogy ez a közös gondolkodás örökre megmaradjon.
